Kishitűség és hőzöngés nélkül az érvényesülésért

Üzenni lehet, a szép szavakat hallva még könny is szökhet a szemünkbe, boldogsághormonjaink is szakadatlan szabadulhatnak fel, átélhetünk katarzist, megkönnyebbülhetünk. De a szavak lecsengésével, üzenetük elhalványodásával megmarad-e az érintettség bennünk hosszabb időre? Legalább annyira, hogy le tudjunk ülni, és párbeszédet folytatni egymással a közösség jövője érdekében! Legalább annyira, hogy közös feladatainkat számba vegyük, megtervezzük. Mert mindannyian felelősek vagyunk egymásért. Felelősségünk úgy közös, hogy egyéni elkötelezettségekből rakódik össze.

Üzenetünk a magyar iskolákba, pedagógusoknak, szülőknek, fenntartónak, közösségeknek az értelmiség üzenete és feladata. Azé az értelmiségé, amelyik közvetlen elkötelezett a közösség boldogulásáért és felemelkedéséért.

Azért azt üzenjük a szlovákiai magyar iskolákba, hogy nemzeti identitásunk tudatában, anyanyelvünk használatának biztos talaján, európai polgári állapotunkban ne a kisebbrendűség és a kishitűség, ne is a fellengzős hőzöngés és hősies, mártír magatartás legyen mindennapjaink meghatározó életvitele, hanem a közös hagyományok, kultúra, közösségi érdekek és értékek mentén megtervezett építő párbeszéd vezesse életünket.

Európának okos, művelt polgárokra, büszke, öntudatos, de nem öntelt emberekre és nem alattvalókra van szüksége.

Ezért a helyi közösség, a fenntartó, a helyi önkormányzat – élén a polgármesterrel – legyen tudatában annak, hogy az iskola kulturális és szellemi értékeket teremt, javakat, mely a közösség előbbre jutását hivatott szolgálni; legyen fontos a művelődés és a műveltség, legyen fontos az egyéni és intézményi fejlődés és a fejlesztés, ebben álljon a közösség és iskolafenntartó hősiessége. Ezt a harcot elsősorban magunkkal kell megvívnunk a maradiság, a torzsalkodás, a „minden mindegy” közönye ellen gyermekeink érvényesülése érdekében.

A szülők bízzanak az iskola emberi, minőségi és szakmai hozzáértésében, a kölcsönös bizalom vezesse együttműködésüket.

Az iskolavezetés és a pedagógusok fonják össze munkájuk során a változás, a minőség, az érték és a haladás szálait, mércéjük a sikeres és magabiztos, európai értékű állampolgár legyen. Tervezzenek, művelődjenek, elsősorban önmaguktól követeljenek sokat, tevékenykedjenek a gyermekért, vezessenek, legyenek következetesek, nyújtsanak életmintát és értékeket az ifjúságnak, segítsenek okosan a növendékek szellemi és emberi növekedésében, győzzenek meg a jóról, a szépről és az igazról, éljenek is e bölcsességek szerint, folytassanak párbeszédet a társadalmat alakítókkal a gyermek, a nemzeti közösség, a fenntartható, élhető élet és jövő érdekében.

A szülő, pedagógus, közösség példával elöljárva tegyen arról, hogy a tanulóifjúság belássa, feladata a munka világába való minél alaposabb felkészülés, s hogy ebben a feladatában az iskola segítsége vitathatatlan. Éppen ezért együtt, nem egymásnak feszülve kell a célnak megfelelni, a feladatra készülni.

A közösség kérje számon az iskolán, a pedagóguson, az iskolavezetőn, a fenntartón az emberségen és a művelődésen esett vélt vagy valós hibákat, ne sértődve, hanem egymást segítve azzal a céllal, hogy minden gyermek fontos a magyar nemzeti közösség jövőjét illetően, azzal a céllal, hogy közösen munkálkodva alakítsuk életünket Európa szívében.

Az értelmiség kötelessége és feladata, hogy dolgaink emberi, európai és magyar módra alakuljanak Szlovákia magyarlakta területein, de egész Európában is.

Ehhez kívánok mindannyiunknak jó egészséget, alkotó hozzáállást, erőt, okosságot, bölcs belátást, teljes lelki, emberi és szakmai elhivatottságot, hogy a dolgok állásán, melyeken változtatni tudunk, idejében változtassunk. Mert az alakítás vágya bennünk él, a bátorságot és erőt a változtatni akaráshoz meg egymástól kapjuk.

Ádám Zita, az SZMPSZ szakmai alelnöke

Az országos tanévnyitó résztvevői

Fülek, 2005. szeptember 3.