Kisebbségi pap a kar élén

A bilbaói püspök igazi reformegyházfiként ismert; elődje, Antonio María Rouco Varela madridi érsek a katolicizmus konzervatív irányvonalát képviseli. Blásquez váratlanul egyetlen szavazattal megelőzte a harmadszori újraválasztásában bizakodó madridi Varelát, így a püspöki konferencia munkájában minden bizonnyal nagy változások várhatóak. A katolikus egyház és az állam szoros kapcsolatát mi sem mutatja jobban, mint az, hogy Valera köztudottan José Maria Aznar volt miniszterelnök „embere” volt, Blásquez pedig a mostani kormányfő, José Luis Rodriguez Zapatero szimpátiáját élvezi.

Az sem mellékes, hogy nemcsak a baszk, hanem a katalán egyházi méltóságok is Blásquez mellett tették le voksukat. A katolikus egyház „nemzeti kisebbségi szárnya” autokrata elnöknek tartotta Varelát, ráadásul a Baszkföldön tevékenykedő püspökök két évvel ezelőtt nyílt vitába keveredtek madridi kollégáikkal, azt állítva, hogy a fővárosi egyházfiak, élükön Valerával, nem képesek megérteni a két autonóm köztársaságban, Baszkföldön és Katalóniában élők kulturális és nyelvi hátteréből adódó „másságát”. A spanyol püspöki kar ugyanis egy olyan állásfoglalást adott ki, amelyben az állt, hogy a nacionalizmus a terrorizmus melegágya. A baszkföldi püspökök ezt leplezetlen célzásnak vették, és pásztorlevélben hívták fel a figyelmet a békés egymás mellett élés fontosságára, párbeszédet sürgetve a baszk konfliktus megoldása érdekében.

Blásquez szintén aláírta a pásztorlevelet, és Varela leváltását szorgalmazta. „Valera rideg, szigorú spanyol hazafi, akiből hiányzik a tolerancia és a megértés, és aki számára nem léteznek nemzeti kisebbségek. Azt hangoztatja, hogy isten előtt mindenki egyenlő, ám nem titkolja, hogy a spanyol katolikus egyház számára a spanyol ajkúak egyenlőbbek” – véli Carles Puigdemont, a Catalonia Today című hetilap elemzője, aki szerint már önmagában az is nagy dolog, hogy Valerát nem választották újra. Az, hogy épp egy baszk püspök ütötte ki őt a nyeregből, csak hab a tortán. „Nem tudni, mit lép Blásquez, ám az biztos, hogy a perifériára szorult püspökök voksoltak rá, akik úgy érezték, nincs szavuk a testületben. A változás pont akkor következett be, amikor a nagypolitikában is egyre több esély mutatkozik Baszkföld és Katalónia jogállásának demokratikus rendezésére” – jegyzi meg az elemző.

A teljességhez hozzátartozik, hogy a katolikus egyház a tulajdonosa az egyik legbefolyásosabb spanyol nyelvű sajtóorgánumnak, a COPE rádiócsatornának, amely jelenleg meglehetősen negatív képet fest a baszkokról és katalánokról, örökké elégedetlen nacionalistákként állítva be őket. A kommentátorok és műsorvezetők egyesek szerint egyenesen polgárháborús hangulatot keltenek. Ha Blásquez valóban tenni akar a toleranciáért és a békés egymás mellett élésért, első dolga az lesz, hogy lecseréli a csatorna vezetését.