Kint milliomos lenne...

Bébi szerint nincs olyan ember, akit ne lehetne lelejmolni, s erre máris példát hoz, kér egy sörre valót tőlem, majd lefújja a sörnek habját, mert nem szereti, ha a pénzéért, amit lejmolással keresett, sűrített levegőt adnak neki. „Hát tudod, cseppapám, az úgy van, hogy kétfajta ember létezik. Az egyik, akitől már lejmoltam és adott, a másik, akitől lejmolni fogok, és adni fog. De én ebben az egész szakmában kismiska vagyok, a nyomába nem léphetek Adjegytizest Zoltinak, minden idők legrejtőibb figurájának, akit valaha a föld a hátán hordott itt Gömörben. Tudod, Zoltinak már nagyon nem ment a lejm, kerülték, mint Ping-Pongot, a negyvenkilós utcalányt ’76-ban, mikor vérbajt kapott a gázosoktól. Hogy miért hívták Ping-Pongnak? Mert egyik ágyról a másikra pattant, még mosakodni is elfelejtett közben. Hogy folytassam a Zoltit, szóval utóbbi időben nagyon nem ment a bót. Egy büdös kissör nem sok, annyi nem jött össze délelőtt tízre, pedig olyankor már olyan Szahara van az emberbe, hogy a veséje porzik, a máj meg olyan kemény, hogy félsz lehajolni, nehogy má eltörjön, ilyenkor gyorsan rá kell tölteni valamit, hadd oldódjon a keménység. Zoltinak egy olyan ötlete támadt, hogy megállt az ész. Felvette egyetlen öltönyét, kerített egy koffert, megborotválkozott, aztán irány a polgármester. Kezébe egy orvosi kartotéknak tűnő papírboríték, rajta a címe, neve meg valamilyen szám, hogy hitelesnek tűnjék a buli. Aztán jött a nagy lejm! Bevágta a balszerencsés honpolgár pofát, és leadta a textust, miszerint jó útra kíván térni, és most éppen beutalót kapott az elvonóba, csak van egy kis bibi. Mármint az, hogy nincs lóvé, amiből odautazna, meg ez az egy szem ruhája van, oda meg kellene pizsama, papucs, fogkefe, kencefice, cipő is meg gatyák, hát jó szívvel venne egy csepp gyorssegélyt. A Zolti az tud valamit! Cseppapám, egy kerek ötszázast kapott. Igaz, mindenki tudta, még a polgármester is, hogy egy nagy frászt indul el papucsot meg kenceficét venni, de az ötlet az ötlet! Két nap tartott a lóvé. Már csak az érdekel, haver, Nyújorkba mi lehetett vóna a Zoltiból?” Tényleg? Na ugyan mi? A sztori viszont megér két sört. A másik kettőt befizetem a csaposnál Adjegytizest Zoltinak, aki biztos valamilyen új ötleten töri a fejét, és éppen nem tudott sűrűn bólogatva elégszer igazat adni Bébinek, aki nem szereti, ha sör helyett sűrített levegős buborékot adnak.