Kinek a közérzete?

Mondhatnánk, a dolgok természetéből következik, hogy a szociális ügyi kormányzat keretei között működő Munkaügyi Központ statisztikája nagyjából százezerrel kevesebb munkanélkülit mutat ki, mint a napi politika megfontolásai által mégiscsak kevésbé befolyásolt Statisztikai Hivatal. Elvégre közelednek a választások. Némi rosszmájúsággal: a Munkaügyi Központot működtető minisztérium főnöksége a Statisztikai Hivatalnál jobban rá van utalva arra, hogy a politika brit klasszikusa által megfogalmazott elveihez igazodjék: Az a hiteles statisztika, amelyet saját kezűleg hamisítok...

Húsz–huszonöt esztendeje az adatok hasonló jellegű módosítását általában közérzetjavító intézkedésként emlegették az újságírók. No de most? Amikor annyi szó esik a tények tiszteletéről?

A szociális ügyi miniszter és környezete, illetve pártja úgy büszkélkedik a munkanélküliségi ráta javulását tükröző statisztikai adattal, mint egy pártállami apparatcsik úgy 1985 táján a Munka Érdemrenddel. Közben persze a Statisztikai Hivatal munkatársai teszik a dolgukat. Biztonságérzetük alapja, hogy ez egy szakma, amelyhez érteni kell. Legfeljebb az SH főnöke kap az idegességtől gyomorfekélyt, mert gyanítja: ha a kormány mégis megbukik, vele együtt valószínűleg ő is lapátra kerül.

Nincs kizárva, hogy a szociális ügyiek által preparált közérzetjavító statisztikának az ország nyugati felében az elképzelésekkel azonos, vagy hasonló lesz a következménye. Pozsonyban és környékén, illetve néhány más járásban egy munkanélküli számára nem eleve reménytelen feladat a munkahelykeresés. Ezeken a vidékeken nem egészen alaptalanul állítják az ellenőrök, hogy virágzik a bejelentés nélküli foglalkoztatás, a zsebből fizetés, vagy éppen a bejelentés nélkül külföldi munkavállalás. A munkahivatal itt joggal törli nyilvántartásából a szabályszegőket, akik nem hajlandók elvállalni a felajánlott munkát, nem jelentkeznek rendszeresen a nyilvántartási központban stb. Ezekben a térségekben valóban közérzetjavító lehet a munkaügyi központ statisztikája. Nem úgy az ország többi kétharmadában. Vannak járások, ahol nincs az a szőrős szívű bürokrata, aki lelkifurdalás nélkül képes a munkanélküli segélyre jogosultak közül kiiktatni a szabálysértőket. Mert tisztában van vele, hogy azért marad el az illető rendszeres jelentkezése, mert az ügyfélnek nincs pénze autóbuszra. Kőműves mellé, vagy újgazdagékhoz fát vágni pedig nem jó dolgában szegődik el feketén, hanem hogy a családnak tudjon tejet, kenyeret venni. De a munkaügyis ismeri a széljárást, így az illetőt mégis kiiktatja a nyilvántartásból.

Szlovákia keleti kétharmadában az emberek többségének nincs pénze újságra. ĺgy meg se tudják, hogy politikai érdekből két intézményből az egyik lényegesen derűsebb statisztikát készít a másiknál. Ugyanarról a munkanélküliségről. Egyszer azonban, legkésőbb a választások napján, kiderül, hogy mennyire volt hatékony ez a közérzetjavítónak szánt intézkedés. Attól tartok, főképp olyan politikusok közérzete javul, akikkel nem szeretnénk egy tálból cseresznyézni.