Kié vagy?

Napra pontosan tizenhét évvel a 110 emeletes ikertornyok elleni terrortámadást követően, 2018. szeptember 11-én jogerősen is megalakult a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA). Az új médiabirodalomba tíz médiavállalkozás került, amelyek az egyszerre műfajteremtő és komikus felajánlkozással csatlakoztak, mások mellett a HírTv, az Echo Tv, az Origo, a Magyar Idők, a Lokál, a Ripost, a 888, a Mandiner stb. kötött megállapodást az alapítvánnyal – összesen több mint 450 médium. A fideszes médiaholding tagjai, bizonyítva önállóságukat, összehangoltan – szinte szó szerint – ugyanazt az üzenetet hozták le, a holding a jobboldalon egységet szimbolizál, a baloldali liberális sajtóban pedig szétesés tapasztalható. A kormány a médiakonglomerátumot „nemzetstratégiai jelentőségűnek” nyilvánította, és kivonta a versenyjogi szabályok alól, a versenyhivatal nem vizsgálhatja. Válaszul a Szabad Pécset kiadó nonprofit kft. a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő civil szervezet jogi segítségével a bíróságon támadta meg a médiabirodalom létrehozását. Az alapítvány okiratában olvashatjuk, hogy a célja az, hogy „a magyar tömegtájékoztatás részét képező nyomtatott sajtó, rádió, tv, online felületeinek értékteremtő valamint a magyar nemzeti öntudat erősödését szolgáló tevékenységét elősegítse”. Hát így. 

2017-es Rob Reiner filmje, a Háborúra készülve (Shock and Awe), amely a 2001. szeptember 11-től 2003. március 20-ig, Irak lerohanásáig terjedő időszakot meséli el a Knight Ridder médiavállalatnál. A film egyszerre mutatja be a második öbölháborúig vezető utat, a hatalmi propaganda terjedését és az újságírói kérdezés, kétkedés fontosságát. 9/11 után a terrorizmus elleni harcot mind az amerikai kormányzat, mind a közvélemény támogatta. A Fehér Ház mindent bevetett, hogy összefüggést találjon Szaddám Husszein és a terroristacsoportok között. Később az amerikai hírszerzés az iraki tömegpusztító fegyverek létezéséről adott ki, részben hamisított jelentést. A Háborúra készülve című film végigköveti, hogy néhány újságíró a Knight Riddernél, Jonathan Landay (Woody Harrelson), Warren Stroebel (James Marsden), John Walcott (Rob Reiner, a rendező) és a haditudósító Joe Galloway (Tommy Lee Jones) a többi laptól és tévétársaságtól eltérően nem fogadja el a kormányzati érvelést, és igyekszik kideríteni az igazságot, azt is kockáztatva ezzel, hogy nemzetietlennek és hazaárulónak kiáltják ki őket. A téma roppant izgalmas, az igazi feszültség mégis hiányzik a filmből, és ez nem a színészek, hanem az alkotók hibája.

Az idő a szakmai alázattal dolgozó Knight Riddert igazolta, a vetélytársak, például a New York Times, elnézést kértek az olvasóiktól a pontatlan tájékoztatásért. Lehet bármennyire magasztos, fontos nemzetstratégiai eszme vagy cél, mellyel a közvélemény jelentős része is azonosul vagy támogat, azonban az újságíró tollát nem vezérelheti.