Ki pisil messzebbre?

Figyelem a neten a kis háborút – ne rosszalja senki, látható, melyik oldal akar überelni, de ezt sem írom le, mert nem érdekes és nem érdemes. Az sem érdekel, mennyien voltak itt és ott, mert ha ez szempont, akkor a kürti Borfesztivál mindent tarolt. Nem szempont. Van két tábor, mindkettőnek voltak látogatói, szervezői, mindkettőből mindenki azt vitt haza, amit akart, s nem méltó virtuális háborút folytatni: a miről is? A fejlődéslélektan felkent papjai szerint a „ki pisil messzebbre” a 4–6 éves kisfiúk játéka, a „kié nagyobb” pedig a 13–14 éveseké, mindkét tábor valamivel idősebb fiatal generációt szólított meg. Hagyjuk hát abba az összeméregetést!

Ami viszont nagyon, de nagyon nem méltó egyik táborhoz sem, az az a helyzet, amikor aktív vagy befolyásos politikus nyilvánul meg, ifjúsági találkozót értékelendő. S főleg nem méltó annak módja. Ha a szlovákiai magyar politika nagy öregje, Duray Miklós örül annak, hogy van a népnemzeti értékrendnek egy ifjúsági gócpontja tájainkon, akkor rendben, örüljünk együtt, van, ott voltak a fiatalok, és még a nagy öregekre is kíváncsiak voltak. De lekriptokommunistázni egy tábort, rámutatva annak hagyományaira, szembeállítva egy másik hagyománnyal akkora maszatolás, amilyenre az STV Aktuality c. műsora volt képes Duray letartóztatásakor. Gombaszögön valóban alakult a Sarló és a baloldali, akkor haladó, progresszív mozgalom indítója lett. Meg ott voltak a gombaszögi nagy ünnepélyek, a pártállam idején, ott bizony, de mindjárt a pártállam bukása után ott volt Duray Miklós is, Tőkés Lászlóval egyetemben, meg 1998-ban – akkori írásomban el is marasztaltam érte – ott kampányolt egy nyögvenyelősen, utolsó pillanatban összehozott fesztiválon.

Sok mindenkivel találkoztam mindkét táborban, egyik sem tett olyan benyomást rám, mintha komcsi lenne. Főleg nem azok az előadók, akik mindkét táborban megjelentek. Semmi komcsit nem láttam Lampl Zsuzsán, Hernádi Zsolton és Világi Oszkáron, azokon a RÉSZTVEVŐKÖN sem, akik mindkét helyre fizetővendégként érkeztek. Hogy is van ez: egyik nap kriptokomcsi, másnap népnemzeti honleány?

A martosi rendezvényen újságíró panelben voltam a vita egyik résztvevője. Sok mindenről beszélgettünk, a téma a hiteles sajtó lett volna, de nem mindig maradt rá idő. Így hát utólag, kedves résztvevők, két alapelv, amely nem hangzott el, ezúttal is bocsánat érte. Az egyik, hogy a sajtó a hírközlésében akkor hiteles, ha nem hazudik. A másik: a véleményformálásban pedig akkor hiteles, ha a tények alapján állítja fel konklúzióit, s hiteltelen, ha a konklúziókhoz keres tényeket. Remélem, jövőre megbeszélhetjük. S remélem, akár mindkét helyszínen: de az összeméregetést a jövőben sem fogadom el.

Csinálják csak a tábort a fiatalok maguknak, mint annak idején Duray generációja a NYIT-eket, Tóth Lajosé a NYMT-t, és az intergenerációs csapat a biciklitúrát – éppen ma indul – s ne hagyjanak beleszólni. A hasonló rendezvények mindig akkor ürültek ki, amikor valaki „föntről” meg akarta mondani a tutit. Táborozók, táboriták, túrások, ne engedjétek!
Nyomtatóbarát változatSend to friend