Ki mit tud az EU-ról

EU-csatlakozásunkra Szlovákia lakossága a jövő héten remélhetőleg igennel szavaz, függetlenül attól, hogy az alig megkezdődött hivatalos kampányt – mintegy mellékesen – miként próbálják némely politikusok saját népszerűségük növelésére is kihasználni. A kampánytól függetlenül remélhetőleg azért mond a lakosság egyértelmű igent csatlakozásunkra, mert józan esze azt diktálja, jobban mennek majd a hazai dolgok is, ha a letisztultabb, egyértelműbb uniós játékszabályokhoz igazodhatunk. Az se utolsó szempont, hogy kontinensünk fejlettebb részéhez tartozunk-e a jövőben, vagy a „hátsó udvar” része leszünk.

Egyértelműek az előcsatlakozási alapok kimerítésének játékszabályai is. Arról, persze, nem az igennel szavazó tehetne majd, ha Szlovákia felkészületlensége miatt nem merítené ki a jövőre esedékes uniós támogatásokat. Pontosabban euroszakemberek hiánya miatt lenne képtelen megszerezni azokat a milliárdokat, amelyek zöméhez csak életképes projektumok révén juthatunk. E tervezeteknek egy részének legkésőbb ősszel már Brüsszelben kellene lenniük ahhoz, hogy a jövő év elejétől már hazai vállalatok, vállalkozók cégfejlesztési elképzeléseinek megvalósítását segítsék. A kormány – sajnos – mintha csak a múlt héten döbbent volna rá, mi mindenen múlik a pénzek eredményes megpályázása. És mintha csak a múlt héten döbbent volna rá, hogy „uniós” nyelveket bíró szakképzett jogászok, közgazdászok stb. tanácsai, segítsége nélkül a legjobb vállalkozói elképzelések is zátonyra futhatnak. A kormány a múlt héten többek között arról határozott – meglehetősen későn, de szokatlanul rugalmasan – , hogy emeli az uniós alapok merítéséért felelős minisztériumi alkalmazottak fizetését. Bízva benne, hogy a csábítóbb fizetéseknek köszönhetően nem lesznek betöltetlenek az ilyen munkahelyek.

Egyelőre megfejthetetlen, miért nem jutott ez eszébe senkinek abban a kormányban, amely jó ideig mindent uniós csatlakozásunk jegyében tett. Most, hogy uniós taggá válásunk már kézzelfogható közelségben van, sorozatosan kapjuk a híreket, hogy mi minden hiányzik még ahhoz, hogy legalább a 80 százalékát kimeríthessük a jövőre nekünk szánt összegeknek. Ha bevallottan a szakminisztériumok euroszakértő-hiányban szenvednek, vajon mi a helyzet, mi várható a régiókban, ott, ahol még a pályázni akaró kis- és középvállalkozók felkészítésére szakosodott tanácsadókból is hiány van. Ennek hátránya már most érezhető, így könnyű elképzelni, mi lesz akkor, ha a csatlakozásunkat követően nyilvánvalóan megnövekszik az ilyen jellegű tanácsadás iránti igény. A kormány – remélhetőleg – nemcsak akkor figyel majd fel az ilyen jellegű problémákra is, ha majd – mint most – Brüsszelből jön a figyelmeztetés, hogy jobban kiaknázhatnánk az alapokban rejlő lehetőségeket...