Ki áll ki ezután a Bodrogközért?

A Selye János Egyetem királyhelmeci nappali tagozatának megszűntetése késztetett arra, hogy véleményemnek hangot adjak. Nem tudok szó nélkül elmenni a Bodrogközt, a kelet-szlovákiai magyarságot sújtó újabb probléma mellett, és felmerül bennem a kérdés: minek kell még történnie ahhoz, hogy az itt élő magyarság teljesen hitehagyott legyen? Csalódva láttam, hogy ezt a leépítést – a híradások szerint – Albert Sándor rektor neve fémjelzi. Az 1991 és 1996 közötti években a Kassai Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskola (MTKI) padjait koptattam, s erre máig nagyon büszke vagyok. Különösen büszke voltam arra, hogy Ön mint akkori iskolaigazgató nemcsak az iskola problémáit, hanem a felvidéki magyarság oktatási gondjait is egységesen és szakszerűen próbálta kezelni, s felismerte, hogy akkor lehet a legeredményesebb, ha „az oktatás megy a diákok után”. Nagyra becsültem az oktatási stílusát is, mert hatékonynak és gyakorlatiasnak találtam (még most is jól emlékszem óráira). Amikor a 4. osztály végén személyesen Öntől vehettem át a Veres József-díjat, akkor úgy éreztem, hogy az elismerés mellett az iskolától kapott eszmét, szellemiséget is követnem kell. Azóta eltelt egy kis idő, de ennek az eszmének a gyakorlati megvalósítása napjainkban még sürgetőbbé és fontosabbá vált (amint a jelen példa is mutatja). Számomra érthetetlen és megmagyarázhatatlan okból az Ön véleménye, életfilozófiája, oktatási koncepciója 180 fokot fordult! Éppen ezért többszörösen is becsapva érzem magam, és a bodrogközi emberek is így éreznek. Nem erre a politikára szavaztunk, amikor kiálltunk a magyar párt képviselői mellett és bizalmat szavaztunk nekik, én személyesen Önnek is. Ki áll ki ezentúl a Bodrogközért, a kelet-szlovákiai magyarságért? Miért szakad szét mesterségesen keletre és nyugatra az így is egyre erőtlenebb magyarság? Hol van a magyar összetartás, és hol van az általam megismert és elismert Albert Sándor? Úgy érzem, ebben a helyzetben úgy tudom tiltakozásomat leginkább kifejezni, hogy az 1996-ban a kassai MTKI-ban Öntől személyesen kapott és általam átvett Veres József-díjat a királyhelmeci tagozat bezárása esetén visszajuttatom egykori iskolámba. Ez az Ön szemében jelentéktelen dolog lehet, de számomra ez a díj nagyon sokat jelentett, és büszkeséggel őriztem eddig. Bízom benne, a helyzet nem reménytelen, és Ön rácáfol véleményemre.

Dócs István Kiskövesd