Kevesebb név a hivatalos listán

Csütörtök óta nyomtatott formában és az interneten is szabadon hozzáférhetővé vált a volt csehszlovák kommunista Állambiztonsági Hivatal (ŠtB) ügynöklistája. Az adatokat a belügyminisztérium hozta nyilvánosságra, mégpedig egy 2002 márciusában érvénybe lépett törvény alapján. A 12 vaskos kötetnek több mint 5600 oldala van, s mintegy nyolc kilogrammot nyom. A tárca 3000 ingyenes példányban jelentette meg, így azokat természetesen már az első órákban szétkapkodták. A interneten a www.mvcr.cz weboldalon találják meg az érdeklődők.

Vladimír Zeman cseh belügyminiszter-helyettes szerint a kötetekben közölt lista mintegy 75 ezer, az állambiztonsággal egykoron együttműködő személy nevét tartalmazza. További mintegy 3150 név olyan személyeké, akik a csehszlovák kommunista kémhálózatnak adtak információkat, többnyire a nyugati és amerikai csehszlovák emigrációról. Petr Cibulka, az ismert cseh antikommunista aktivista, a Charta ’77 egyik aláírója, aki 1992-ben a Rudé krávo című lapban saját kezdeményezésére elsőként jelentette meg az állambiztonsági hivatallal együttműködők nem hivatalos listáját, azonnal élesen bírálta a minisztériumot, mert szerinte a hivatalos ügynöklista kiadásával „precíz módon becsapta a társadalmat”. Cibulka kijelentette: az ő listája több mint 200 ezer nevet tartalmazott, míg a mostani hivatalos lista nagyon hiányos. Szerinte hiányzanak belőle a mai titkosszolgálatok által továbbra is használt volt ügynökök, valamint azok, akik az 1989-es rendszerváltás után beléptek a nagypolitikába. „A tárca így 75 ezer holt lelket hozott nyilvánosságra” – szögezte le Cibulka. Szerinte ezek a nevek senkit sem igen érdekelnek. Cibulka véleményét a prágai sajtóban néhány történész is osztotta.

A belügyi tárca szerint viszont a mai lista azért rövidebb jóval a Cibulka-féle listától – amelyet egyébként hivatalosan sosem ismertek el érvényesnek –, mert nem tartalmazza az együttműködőknek azt a csoportját – bizalmiak és ügynökjelöltek –, amelyet az 1991-ben elfogadott csehszlovák átvilágítási törvény későbbi módosítása kizárt azok köréből, akik tudatosan együttműködtek az ŠtB-vel. A tavalyi cseh parlamenti döntés értelmében a most nyilvánosságra hozott lista a külföldi állampolgárok jegyzékét sem tartalmazza, tehát hiányzanak azok a volt együttműködők is, akik például ma az önálló Szlovákia állampolgárai.

Szakértők azt állítják, hogy az eredeti listákon mintegy 300 ezer név lehetett, de a jegyzékek egy részét már korábban megsemmisítették, továbbiakat pedig közvetlenül a rendszerváltáskor. Mindezek után jelenleg csupán mintegy 60 ezer egykori, állambiztonsággal együttműködő személy aktája maradt meg a prágai archívumokban. Néhány tízezer személy iratai pedig mikrofilmem vannak meg. A cseh hatóságok nem titkolják, hogy nem kívánják a jövőben sem nyilvánosságra hozni azon ügynökök, személyek neveit, akik az ország valós vagy vélt érdekében folytattak hírszerzést, kémtevékenységet külföldön úgy katonai, civil mint ipari, műszaki vagy tudományos szférában.

A cseh belügy által most nyilvánosságra hozott dokumentumok ugyanakkor a Cibulka-féle listákhoz képest szélesebb és árnyaltabb képet adnak a problémáról, mert több kiegészítő adatot is tartalmaznak. Megtudható például belőlük, hogy az ŠtB kit mennyi ideig, milyen név alatt és „beosztásban” vezetett, tehát hogy az illető az állambiztonság melyik osztályának dolgozott, valamint hogy melyik aktákban találhatóak meg az őt érintő dokumentumok. Csillaggal vannak megjelölve azok a személyek, akik korábban bíróság elé vitték múltjukat, s az nekik adott igazat, tehát a taláros testület szerint együttműködésük az ŠtB-vel a listákban való szereplés ellenére sem bizonyítható. A kötetekben ezeknek a személyeknek a véleménye is megtalálható.

Aleš Šulc, a cseh belügy levéltárának munkatársa szerint az archívumokban jelenleg már csak minden ötödik-hatodik volt ügynök személyes aktái találhatóak meg. Ugyanakkor a minisztérium közzétette azokat a jegyzékeket is, amelyeket az állambiztonság az általa megfigyelt intézményekről, illetve lakossági csoportokról vezetett. A múlt megismerése szempontjából ezek is igen érdekesek. Petr Uhl ismert cseh emberi jogi aktivista, a Charta ’77 egyik vezető személyisége, aki az egykori ellenzékiek közül a leghosszabb időszakot (kilenc év) töltötte el kommunista börtönökben, azért bírálta a minisztériumot, mert most sem használta fel az alkalmat, hogy közzétegye a volt Állambiztonsági Hivatal „rendes” alkalmazottainak és munkatársainak a névsorát is. Uhl szerint nem igazságos, hogy csak az együttműködők neve került a nyilvánosságra, a valódi állambiztonságiaké azonban nem. „Míg az ŠtB-vel együttműködők mindenféle zavaros okok folytán kerültek a hatóság kezei közé, addig az ő önkéntes tevékenységükre bizony nehezen lehet mentséget találni” – állítja Uhl.

Csehországban egyébként továbbra is érvényben van az 1991-ben elfogadott átvilágítási törvény, amely szerint volt magas rangú kommunista tisztségviselők, ŠtB-alkalmazottak, illetve -ügynökök nem tölthetnek be bizonyos meghatározott állami tisztségeket. Az átvilágítás keretében a belügy 405 ezer személy múltját bírálta el, s közülük 12 ezernél derült ki, hogy nevük szerepel az együttműködők jegyzékében. Az ŠtB-akták részben 1996 óta tekinthetőek meg, 2002 óta pedig már igen széles körben. A hivatalos kimutatás szerint eddig csupán 3500 személy volt kíváncsi az aktákra, amelyeket a belügy Pardubicében tárol.