Kevesebb a munkanélküli?

Richter miniszter úr (nyilván nem függetlenül a közelgő választásoktól) havi rendszerességgel tart győzelmi jelentésnek beillő sajtótájékoztatókat a munkaerő-piaci helyzet javulásáról. És való igaz, az utóbbi hónapokban a munkanélküliség csökkenő tendenciát mutat, márciusban a munkaügyi hivatalokban regisztrált állástalanok száma 325 ezer főre, aránya 12,06 százalékra csökkent. Ha jobban a statisztika mögé nézünk, egyből kiderül, hogy ez csak az ún. rendelkezésre álló (azonnal munkába lépni képes) munkanélkülieket jelenti. De a hivatalok további bő 44 ezer állástalant is nyilvántartottak márciusban, akik táppénzen, közhasznú munkán, szakmai gyakorlaton, átképzésen stb. voltak. Az összes nyilvántartott állástalan száma így csaknem 370 ezer fő, arányuk így 13,7 százalékra ugrik. A válság előtti utolsó évben, 2008-ban csak 230 ezren voltak, és kisebb, mintegy 30 ezres különbség volt az összes nyilvántartott és a rendelkezésre állók között. Ez utóbbiak aránya 7,7 % volt.

A kormány által prezentáltnál tehát magasabb a regisztrált állástalanok összlétszáma, a nem rendelkezésre állók közé tartozók, így a hivatalos munkanélküliségi rátában nem megjelenők aránya nőtt az elmúlt években és minden munkanélküliségi mutató jóval rosszabb a válság előtti szintnél.

Hasonló képet fest a foglalkoztatottság alakulása is. A foglalkoztatottak száma (a munkaerő-felmérés adatai szerint) 2008 harmadik negyedévében érte el a csúcsot 2 millió 473 ezer fővel. Ezután egész 2010 elejéig csökkent, csaknem 190 ezer fővel, azóta lassan, de nem egyenletesen növekszik, viszont még 2014 utolsó negyedévében is „csak” 2,39 millión állt, azaz bő nyolcvanezerrel elmaradt a válság előtti csúcstól. Ráadásul ebbe beleszámolják az egy évnél rövidebb ideig külföldön dolgozókat is, akiknek a száma ismét enyhén emelkedett az elmúlt években. Meg ott vannak még a tartósan (egy évnél régebben) külföldön dolgozók, illetve a statisztikai hiba miatt rejtve maradó vendégmunkások. A munkanélküliséget az ő számuk is lehúzza.

Ha tehát a kedvező tendenciákból leszámoljuk a külföldi munkavállalást (ami nem a kormány érdeme), meg a statisztikai bűvészkedést, akkor a javulás elég szerény.

A kormánynak főként azt kellene megmagyarázni, hogy lehetséges az, hogy a gazdaság teljesítménye már 2011- ben meghaladta a válság előtti szintet, az állástalanok száma és aránya viszont máig jóval magasabb annál. Itt az őszinte válasz az lehetne, azért, mert felemeltünk a munkát sújtó adó és járulékterheket, növeltük a munkáltatók adó- és adminisztratív terheit, csökkent a gazdaság versenyképessége, semmit sem tettünk a korrupció viszszaszorítására, és még folytathatnánk. Érthető, hogy inkább a javuló mutatók sikerpropagandaként való tálalását választja a kormány.

A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója