Két pogány közt, rész-hazában

A bethleni reálpolitika a török félhold és a Habsburg sas árnyékában azon a meggyőződésen alapult, hogy a három részre szakadt ország újraegyesítésére a fennálló hatalmi viszonyok között nincs lehetőség, de a magyarság profitálhat a helyzetből: hol az egyik, hol a másik félre támaszkodva – gyakran kijátszva őket egymás ellen. Bethlen Gábor bölcs kormányosa volt a két pogány közt is a magyar államiságot tovább vivő Erdélynek. Személyében azt az államférfit tisztelhetjük, akire a kényes ízlésű idealista könnyen rásüthetné a politikai erkölcstelenség szégyenbélyegét, de akinek politikáját utólag igazolta az idő – a történelmi távlat.

A reálpolitika a pontosan körülírt és megfogalmazott érdekek határozott képviselete. Előnyös alkuk megkötésén alapszik, amelyeket azonban nem a pillanatnyi haszonszerzés, hanem a hosszú távú nyereség indokol. A reálpolitika voltaképpen a hatalmi politika eszközeit követi, de alávetett, vagy legalábbis nem egyenrangú pozícióból. Huszadik századi példája a német baloldal által képviselt „új keleti politika”, amely kísérletet tett a belnémet viszonyok rendezésére a hidegháborús viszonyok között oly módon, hogy az ideológiát háttérbe szorítva a német nép érdekeit helyezze előtérbe. Az NSZK mozgástere a keleti nyitással, a kritikákkal szemben, éppen hogy nem szűkült, hanem tágult – nagyban hozzájárulva a nemzetközi enyhüléshez. A reálpolitika ideológiája a pragmatizmus. Kritikusai szerint az elvtelenség. Holott a reálpolitika ér?dekelvű. A politikusnak pedig éppen az általa képviselt érdekekhez kell hűnek maradnia. Erről szól a képviseleti demokrácia: a választói csoportok – adott esetben etnikai közösségek – érdekeinek professzionális megjelenítéséről.

Milyen esélyei, lehetőségei vannak a reálpolitikának a felvidéki magyarság szempontjából? Mi a gyümölcsözőbb? Ideológiai alapú szövetségi politika, vagy pragmatikus indíttatású, stratégiai távlatokban gondolkodó érdekvédelem? Bethlen korának Habsburgjaiban nem a hozzánk hasonlóan keresztényeket látta, mert a hatalmi politika logikája felülírja az ideológiát – Magyarország a Habsburgok számára nem jelentett többet, mint a nagyhatalmi versengés egyik frontját. Két pogány közt, rész-hazában a reálpolitika nemcsak a XVII. században hozhat sikereket.

Mi a sikeres reálpolitika záloga? Mindenekelőtt a megjelenített csoportok érdekeinek gondos feltérképezése, s egy ezen alapuló szakmailag kiérlelt program. Egy nemcsak rövidtávon, hanem közép- és hosszú távon is kidolgozott jövőkép. Egy cselekvési terv, amely mentes az ideológiai béklyóktól, ehelyett szilárd érdek?elvűségen alapszik. A sikeres reálpolitika mindig az általa képviselt közösséget és a holnapot nézi. Nem abban méri önmaga eredményességét, hogy hány igazgatótanácsi posztot, illetve állami vállalat vezérigazgatói székét sikerült kiharcolnia. A reálpolitika borítékolhatóan sikertelen, ha a közösen megfogalmazott célokat öncéllá alakítja. A karrierpolitikust éppen ez különbözteti meg a reálpolitikustól.

A pragmatizmus ugyanakkor nem lehet előszobája egy ideológiai fordulatnak. Az egyenlő távolság tartása pedig kön?nyebb, ha az együtt?mű?ködésnek csak a tartalmát és nem a formáját rögzítik. A reálpolitika nem jelenti az utak felégetését. A szilárd érdekelvűség a politikai paletta többi szereplőjének szemében kiszámítható partnerré tesz. Ezáltal a politikai mozgástér kitágul, az érdekek nagyobb eséllyel ültethetők át a gyakorlatba.?Kolek Zsolt