Két közgazdász csatája

Egy cseh, aki hazáját fiatalon elhagyva megállta helyét a világban, szép karriert futott be, sosem tagadta meg származását, s ahol tudott, segített egykori hazájának – alapvetően így jellemzi Jan Švejnart, az amerikai Michigani Egyetem közgazdászprofesszorát a cseh sajtó többsége.

Jan Švejnar

1970-ben, a „prágai tavasz” erőszakos letörése után hagyta el Csehszlovákiát, s ment ki törvényesen az akkor Genfben egy nemzetközi szervezetben dolgozó édesapjához. A neves közgazdász apa, miután tudomására jutott, hogy a reformok előkészítésében való részvétele miatt megtorlásra számíthat, úgy döntött, családja külföldön marad. A fiatal Švejnar később amerikai egyetemeken szerzett közgazdász képzettséget, s több európai és amerikai egyetemen, illetve Afrikában, Ázsiában végzett munka után tanárként Michiganben kötött ki.

Az 1989-es bársonyos forradalom után azonnal felvette a kapcsolatot az akkori csehszlovák vezetéssel, bekapcsolódott a gazdasági reformok és a privatizáció előkészítésébe, s Prágában a Károly Egyetemmel és a Cseh Tudományos Akadémiával együtt?működve létrehozta a CERGE-EI nemzetgazdasági intézetet. Hasonló intézményt működtet Michiganben is (Davidson intézet).

A professzori munka mellett Švejnar több mint két évtizede komoly tanácsadói munkát is végez. Éveken keresztül konzultánsa volt a Világbanknak, a kilencvenes évek második felében a Ford Alapítvánnyal Kínában és Oroszországban dolgozott. A magyar és a török kormány mellett 2006-tól tölt be tanácsadói szerepet.

Bár a háttérben, de a rendszerváltás után folyamatosan jelen van a cseh politikában is. Neve a reformok előkészítésén kívül 1997-ben került ismét előtérbe, amikor Václav Klaus kormányának bukása után bizonyos erők kormányfőnek szerették volna kinevezni. Ez akkor azért nem sikerült, mert Švejnarnak még nem volt cseh állampolgársága. A kettős állampolgárságot kizáró ameri?kai–cseh?szlovák egyezmény a kilencvenes évek végén járt le, s ennek alapján Švejnar 2001-ben visszakapta cseh állampolgárságát.

Ugyanakkor Švejnar mai amerikai állampolgársága a cseh lakosság szemében az egyik legnagyobb probléma, amit az államfőjelöltnek meg kell oldania. Ezt eleinte csak a kommunisták vetették a szemére, de miután országjárása során látta, hogy valós probléma, Švejnar bejelentette: ha megválasztják, lemond amerikai állampolgárságáról.

Švejnar 1995-ben egyike volt azoknak, akiknek döntő szava volt abban, hogy Václav Klaus tanári kinevezést kapjon. Klaus ma ezt nem tartja fontosnak, Švejnar azt állítja: akkor Klaus közgazdászként is aktív volt, s a támogatást megérdemelte, ma azonban már nem szavazna rá.

A kilencvenes évek legnagyobb hatású csehszlovákiai politikai-gazdasági akcióját, a vagyonjegyes privatizációt eltérő módon ítélik meg. Klaus szerint Kelet-Európában ez volt a legsikeresebb privatizáció, Švejnar viszont azt állítja, ez nem igaz, a nemzeti vagyont nagymértékben szétlopták. Švejnar és Klaus vitája nem új keletű: a michigani professzor már a kilencvenes évek elején azt mondta: először a jogrendszert kell megfelelő módon átalakítani, s aztán kell nekifogni a privatizációnak. Klaus, az akkori csehszlovák pénzügyminiszter, majd cseh kormányfő más véleményen volt.

A két fél között más fontos nézetkülönbségek is vannak: Klaus nem sietne az euró bevezetésével, Švejnar viszont igen, Klaus nem túl nagy híve az európai integrációnak, Švejnar igen. Švejnar messzemenően támogatja a civil szektort, Klaus bírálja.

Jan Švejnar a széles cseh közvélemény számára egészen az utóbbi időkig ismeretlen volt. Nagyjából egy hónapos kampánya azonban széleskörű ismeretséget és elismertséget szerzett neki. Felmérések szerint a lakosság nagyjából fele-fele arányban támogatja Klaust, illetve Švejnart. Tény azonban, hogy a cseh államfőt nem a lakosság, hanem a parlament két háza választja meg közös ülésen.

Klausban és Švejnarban az ellentétek mellett van néhány közös is: mindketten közgazdászok, s mindketten szeretnek sportolni.

Jan Švejnar 1952-ben született Prágában. 1979-ben nősült. Felesége Kathy, amerikai állampolgár, szintén közgazdász, s csak törve beszél csehül. Két gyermekük van Daniel (1981) és Laura (1986), mindketten jól bírják a cseh nyelvet.

Václav Klaus

Sokan nagyon tisztelik, mások ki nem állják, de mindkét oldal, mindkét tábor egyetért abban, hogy Václav Klaus a rendszerváltás utáni cseh politikai-társadalmi élet, valóság meghatározó személyisége.

Közéleti tisztségeinek sora figyelemreméltó: volt már pénzügyminiszter (1990–1992), kormányfő (1992–1998), képviselőházi elnök (1998–2002), megalakulásától a Polgári Demokratikus Párt (ODS) elnöke, illetve tiszteletbeli elnöke. A balközép kormánykoalíció belső vitái következtében 2003-ban meglepetésre államfővé választották, s elnökségét a közvélemény és a média többsége is általában sikeresnek ítéli.

Erős és karakteres személyiség, nézetei és gyakorlati lépései mindig nagy visszhangot keltenek, s gyakran nagy vitákat váltanak ki. Határozott politikai stílusa miatt a híveinek, illetve ellenfeleinek a tábora is igen nagy.

Sok a polémia a körül, hogy Klaus óvatosan viszonyul a szoros európai integrációhoz, s ellenzi; komolytalannak tartja a globális felmelegedéssel való riogatást, a közelebbről meg nem határozott cseh nemzeti érdekek erős védelme mellett száll síkra. A múlt kényes kérdései közül megmásíthatatlannak tartja a II. világháború után kialakult politikai és jogi viszonyokat, más szóval– ellenzi a hírhedt Beneš-dekrétumok hatályon kívül helyezését. Klaus ellenezte Jugoszlávia bombázását és síkraszáll az Oroszországgal fenntartott jó kapcsolatok mellett. Václav Klaus a rendszerváltás utáni időszakban a másik nagy és meghatározó személyiség, Václav Havel ellenfele, ellenpólusa volt.

A politikus nevét elsősorban a cseh gazdasági reform sikereivel, illetve problémáival összefüggésben ismeri a világ. Gazdasági szakértők bírálják Klaust, hogy szóban ugyan a radikális és gyors átalakítást propagálta, de a gyakorlatban óvatos volt, s a népszerűtlen intézkedéseket elodázta. Népszerűsége a kilencvenes évek elején rendkívüli volt, de az utóbbi években nagyot esett. A vállalkozói körök azonban továbbra is nagyon támogatják. Václav Klaus mára gyakorlatilag a cseh polgári jobboldal vetélytárs nélküli jelképe lett.

Klaus ott bábáskodott az önálló Cseh Köztársaság bölcsőjénél is. Amikor 1992-ben Csehországban az ODS és Szlovákiában a Vladimír Mečiar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom nyerte a választásokat, nyilvánvalóvá vált, hogy a két fél politikai programja nem összeegyeztethető. Jórészt Klaus és Mečiar személyes érdeme is, hogy a cseh–szlovák válás békésen zajlott le. Más vélemények szerint éppen ez a két politikus a felelős a szövetségi csehszlovák állam széteséséért.

Klaust és pártját euroszkeptikusnak tartják, de a politikus elutasítja ezt a címkézést. Ő saját magát eurorealistának minősíti, s azt állítja, hogy az uniós tagságnak mind az előnyeit, mind a hátrányait látni kell.

Közismertek vitái Václav Havel volt államfővel. Míg Klaus a következetes parlamenti demokrácia híve, addig Havel nyíltabb politikai rendszert szeretett volna, amelyben nagyobb teret kapnának a civil szervezetek, kezdeményezések is. Ezt Klaus ellenzi. Nem ritka az az állítás, hogy Csehország politikai rendszerét a bársonyos forradalom után éppen e két koncepció – Havelé és Klausé – párharca határozta meg.

Az 1989-es rendszerváltás előtt Klaus nem volt tagja az uralkodó kommunista pártnak. A hetvenes és a nyolcvanas években a Csehszlovák Állami Bankban, majd a reformpárti prognosztikai intézetben dolgozott, s nyílt ellenzéki tevékenységet nem fejtett ki. A nyolcvanas évek közepén és második felében gazdasági szemináriumokat szervezett Prágában, amelyeket az akkori Állambiztonsági Hivatal is megfigyelt és leállíttatott. Klaus erről a tevékenységéről korábban nyíltan sosem beszélt, s ellenezte, ha valakik csak azért akartak tisztségeket, mert a korábbi évtizedekben a szocializmus idején ellenzéki tevékenységet fejtettek ki.

Václav Klaus 1941-ben született Prágában. Nős, több világnyelvet is magas színvonalon beszél. Felesége, Lívia közgazdász. Két felnőtt gyermekük van.