Két családi órafelelős

Amikor a tizedik menetben a brazil Santos kibukfencezett Madár ütésétől a hamburgi szorítóból, Jani bá’ kikapcsolta a tévét, és pihenőre tért. Két sör után, elnehezülő fejjel úgy érezte, elég sokat mutat az óra, negyed egy felé járt. Nem csoda, hogy elfelejtette előrepergetni az idő kerekét és felhúzni a vekkert, ahogy megígérte. Pedig felesége a reggeli hét órai szentmisére készült, hogy időben megfőzhesse a vasárnapi ebédet, melyre meghívta a gyerekeket. Amikor ébredéskor neje első pillantása az órára esett, ijedtében még a hajcsavarókat is elfelejtette kiszedni a hajából, háromnegyed hét volt! Lekapta az ünneplőt a ruhafogasról és felpattant a biciklijére. A templom előtt érte a legnagyobb meglepetés, a tömeg – lévén nyolc óra – tódult kifelé a miséről, ő meg ott állt borzas hajjal, és nem hitt a szemének. Máskor is megesett már, hogy kicsit elkésett, na de ennyire?! Otthon Jani bá’ bűnbánó ábrázattal fogadta: „Feltettem már főni a húst, a zöldséget is kockára vágtam, igyál egy jó kávét, anyjukom!” Gyerekeik jót nevettek a történteken, a legnagyobb hahota azonban akkor tört ki, amikor – a nyári időszámításnak megfelelő – délidőben egy órát mutatott a sokat emlegetett vekker. Jani bá’ reggel beállította, de a biztonság kedvéért délelőtt még a felesége is csavarintott egyet a mutatókon, végül két órával húzták előbbre az időt.