Készpénz mint demokrácia

Az elektromágneses hullám nem ismerte az államhatárt, így hallgathattuk a Szabad Európát, az Amerika Hangját. A mai kommunikációs technológiák már semmilyen határokat nem ismernek – még az emberi szabadság és méltóság határait sem.

Még mielőtt apokaliptikus víziók szerzőjének néznének, előrebocsátom, nem arról akarok értekezni, mennyi az erőszakos, erkölcstelen tartalom a médiában, s mennyi személyi adatot adunk át önként és dalolva bárkinek. A téma megérne egy misét, de a választás joga még mindig a miénk, akár a tartalom kiválasztásában, akár adataink kiadásában. Más a helyzet, ha az adataink kötelezően kerülnek oda, ahová nem valók. Nem kérdés, hogy a készpénzforgalom minimálisra fog csökkenni, a kártyákkal, mobilapplikációkkal elektronikus módon történő fizetés már domináns. Igen ám, de vannak kormányzatok, amelyek nem csak korlátozni szeretnék a készpénzforgalmat, ahogy ma azt pl. a vállalkozások számára előírják. Megszüntetnék a készpénzt. A motiváció első hallásra nemes: minden pénzmozgás ellenőrizhető lesz, megszűnik a feketepiac, visszaszorul a szervezett bűnözés. Szép. De nem helytálló. Az a kormányzat, amely ezt állítja, nem hallott még a kiberbűnözésről. Megnyugtatom a pénzügyéreket, akik a készpénz megszüntetésétől bármit várnak is, hogy a bűnözők már most sem dolgoznak kápéval nagy tételekben, megvannak a csatornáik, hogyan játsszák ki az állam éberségét. Ellenben: az állampolgár számára ezek az utak jobbára járhatatlanok. A technológiák birtoklása nem jellemző a mezei polgárra, ő nem tud kikerülni, elmutyizni, tisztára mosni. Az állam, amely minden tranzakciót ellenőrizhetővé tesz, az állampolgárt teszi kiszolgáltatottá. Bármely állami szerv megtudhat mindent a pénzmozgásunkról, megismerheti a gázszámlánkat, a vásárlási szokásainkat, gyógyszertári kiadásainkat, pontosan tudhatja, hol, mikor, milyen helyen és mennyi pénzt költöttünk, legyen az pláza vagy erotikus masszázsszalon. Egyszerűen a pénzünk fogyasztása által teljes képet nyerhet rólunk. József Attila víziójával élve: „Számon tarthatják, mit telefonoztam s mikor, miért, kinek. Aktákba irják, miről álmodoztam s azt is, ki érti meg.” Ha tisztességesen élsz, nincs mitől tartanod, mondhatnák egyesek, a politikai kommentátor viszont azt mondja, nincs az az információ, amivel ne lehetne visszaélni, és nincs az a hatalom, amely ne élne vissza vele, ha megteheti. A szabad társadalmak egyik komoly ismérve, hogy az állampolgárnak lehetnek titkai. Érthető példával élve: senki nem zuhanyozik öltönyben, és senki nem szeretné, ha a zuhanyozójában készült pucér képek a bulvársajtó címoldalán jelennének meg, ugyebár. A versidézet sem volt véletlen, van folytatása: „És nem sejthetem, mikor lesz elég ok előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg.”

A készpénz kiszorulása természetes folyamat, köszönet a technológiáknak. De az az állam, amely kötelező érvénnyel szüntetné meg a készpénzt, nem nevezhető demokratikusnak, fent vázolt okokból. Ezért az ilyen állami szabályozást már az ötlet szintjén azonnal le kell állítani!