Kell-e nekünk magyar elnökjelölt?

Már csak arra kellene választ kapni, mire jó ez. Merthogy a magyar nemzetiségű köztársaságielnök-jelölt indításának az lenne a célja, hogy erősítse a közösséget s jelenítse meg a problémáit a többségi nemzet előtt. Hogy az itt élő magyarok megmutassák, nem csupán teljes értékű tagjai a szlovákiai társadalomnak, de arra is képesnek tartják magukat, hogy annak szimbolikusan az élére álljanak.

Ennek azonban az az alapfeltétele, hangsúlyozzuk: alapfeltétele, hogy a közösség képes legyen egy jelöltben megegyezni. Ha mi magunk nem vagyunk erre képesek, hogyan akarunk bárkit is meggyőzni arról, támogassák az emberünket?

Teljesen abszurd, hogy a két nyúlfarknyi magyar párt még egy ilyen horderejű témánál sem érzi úgy, túl kellene már lépni a saját árnyékukon, és szóba kellene állniuk a másikkal! Miközben a köztársasági elnöki poszt lényege pont abban van, hogy pártok fölött áll, s minden állampolgárt képvisel pártállásra, nemzetiségre s minden egyébre való tekintet nélkül.

Ha már a félmilliót sem számláló magyar közösség nem tud egy személyben megegyezni, inkább ne jelöljön senkit. A két jelölt elindítása ugyanis pontosan az ellenkezőjét produkálná a kívántnál: csak megosztaná és tovább gyengítené a magyar közösséget.

Ha tehát pártjaink képtelenek képviselni a közös érdeket, legalább annyit tegyenek meg értünk, hogy nem blamálnak minket az egész ország előtt. Talán nem túl nagy kérés ez irányukban.