Kell a fekete vonat!

Aligha tartalmazott elmélyült elemzést az az előterjesztés, melynek alapján a kormánytagoktól elvárták, szó nélkül bólintsanak rá a vasúti szárnyvonalak megszüntetését célzó koncepcióra. Hogy a körültekintés hiányát kifogásoló Gyurovszky László régiófejlesztési miniszter szavainak lesz-e foganatja, s a felelős döntéshez a kormány elé terjesztik-e a nélkülözhetetlen információkat, kiderül a testület holnapi tanácskozásán. Egy valami biztos: az érintett térségek lakosainak kedélyét már hetek óta borzolja egyes vonalak felszámolásának kilátásba helyezése. Mindenesetre amíg a kormány nem dönt, addig a megszüntetésre ítélt 25 vasútvonalon naponta utazók még bíznak abban, hogy az illetékesek nem csupán a vasút gazdálkodási eredményei alapján bólintanak rá a sokak számára munkahelyük elveszítésével járó javaslatra. Azzal azonban, hogy a veszteséges szárnyvonalakon megszüntetik a személyszállítást, nemcsak mintegy félezernyi vasúti alkalmazott – jegykiadó, mozdonyvezető, karbantartó – veszíti el állását, hanem nagy valószínűséggel sok százan olyanok is, akik számára a vasút mindmáig a munkába utazás egyetlen lehetőségét jelenti. Kérdéses, hogy a megyei önkormányzatok képesek lesznek-e a megszüntetett vonatjáratok helyett autóbuszokat indítani. Az érintett régiókból egyre erősebb tiltakozó hangok hallatszanak; tiltakoznak a vasutas-szakszervezetek is, miközben a sztrájk lehetőségét sem zárják ki. Sok helyütt tartanak ugyanis attól, hogy nemcsak a személyszállítást, hanem a teherszállítást is leállítják, és egyszer csak azon kapja magát valamely térség, hogy a síneket is felszedik. Ez pedig tovább nehezítené a már most is a legszegényebb vidékek jövőbeni fejlődését. Számításai szerint a megszüntetésre kiszemelt 25 szárnyvonal kiiktatásával nem egészen félmilliárd koronát takarítana meg a vasút, amely ugyanakkor kész arra, hogy ahol az állam magára vállalja a veszteséges vonalak üzemeltetésének költségeit, ott marad minden a régiben. A kormány számára tehát a képlet egyszerű: ha rábólint a vasutak általi számításokra, hozzájárulva ezzel, hogy az óriásvállalat előbb-utóbb a maga erejéből fejlessze e nélkülözhetetlen közlekedési ágazatot, akkor figyelembe kell vennie azokat a veszteségeket, amelyeket az érintett térségeknek okozna a személyszállítás beszüntetése. Félmilliárd korona sok pénz, bizonyára nem könnyű rá költségvetési forrást találni, de az biztos, hogy a kormány legalább részbeni pótlásával egyes régiók távlatilag sokkal nagyobb veszteséggel járó leszakadását akadályozhatja meg. Sok szó esik manapság a munkaerő mozgékonyabbá tételéről. A vasúti szárnyvonalak megszüntetése ehhez aligha járul hozzá.

Tehát: nélkülözhetetlen a kis fekete vonat.