Kedvezmény és státus

A Levélbontásból megismerjük az egyes „olvasókat”, véleményüket, elkötelezettségüket a felvidéki magyarság dolgaiért. Ezért volt meglepő Motesiky Árpád levele a megalázásról és diszkriminációról, ám minderre gyógyírt jelentett Hajtman Kornélia nánai olvasó cikke Indokolatlan aggályok címmel. Az elsőre nem szeretnék reagálni, a másikban viszont megragadott egy gondolat: „Úgy gondolom, hogy a státusigazolványt csak azok fogják kérni, akik talpig magyar emberek…” Attól tartok, nagyon sok látszatmagyart épp az adományok vakítanak el. Naponta olvassuk, mekkora az érdeklődés. Tartok tőle, ez nemcsak a gerinces, magyar családapák, családanyák érdeklődése, hanem nagy százalékban ott lapulnak a haszonlesők is. Nagyon jól fejtegeti Hajtman Kornélia, a vegyes házasságok említése nem jogos. Az a családapa, aki nem szégyellte apja, nagyapja, dédapja nyelvét, magyar iskolába íratta gyermekét. Mert mennyi március 15-i büszke versmondó íratta szlovák iskolába gyermekeit? Mert ugye, a helyzet! – magyarázza, de most sunyin ott téblábol, hogy az elsők között neki is jusson már egy nyomtatvány, egy státusigazolvány. Igen, ez a karrieristák, könyöklők megvetendő kasztja, azoké, akik számára most épp a magyarkodás az, ami valami hasznot hozhat. Ők még most is úgy „gerincesek”, ahogy az aktuális politikai helyzet kívánja. Erre számítanunk kellett, hogy az ilyenek és a hozzájuk hasonlóak is magyarigazolványért folyamodnak. Ez a mai Szlovákia, ez is a magyar Felvidék. Ezért vigasztaló Hajtman Kornélia hitvallása, ő boldogan fogja megszólítani az igazi magyar családokat és segíteni nekik. Csak ígérni tudom, tudjuk, én is, mi is!

Bencze István

Tardoskedd