Kampányriogatások

Zilált hangvételű levelet kaptam Chebből. Egy fiatalember számol be az ottani kampánygyűléséről, amelyen Václav Klaus követelte, hogy az Európai Unió szavatolja a Beneš-dekrétumok jogfolytonosságát. Aztán a prágai házelnök néhány perc múlva a nemzetközi bűnözés elleni harc kapcsán arról beszélt, hogy nemsokára az EU-tagországokban érvényes letartóztatási parancs alapján német rendőrök akár cseh állampolgárokat is lefülelhetnek. – Szüleimmel kitelepített szudétanémet család házában lakunk. Nem fenyeget-e bennünket olyasféle veszély, hogy egyszer csak megjelennek nálunk a német rendőrök? – szegezte nekem a kérdést szinte kitapintható ijedtséggel a fiatalember. Megküldtem neki azt a nyilatkozatot, amelyet a cseh és a német kormányfő 1997-ben írt alá, s amelyet mindkét ország törvényhozása alkotmányos többséggel hagyott jóvá. Ebben a dokumentumban a német fél elismeri történelmi felelősségét azokért a nemzetiszocialista bűntettekért, amelyek annyi szenvedést és tragédiát okoztak a cseheknek és Csehországnak is. Mindezek után pedig a cseh partner fejezi ki őszinte sajnálatát ama kegyetlenkedések miatt, amelyek a vétlen németeket érték a második világháború után, akiket a kollektív bűnösség embertelen elve alapján telepítettek ki, nagyon sok esetben pedig meggyilkoltak, s a bűnösöket az akkor érvényes amnesztia miatt nem is vonták felelősségre. Mindkét fél arra kötelezi magát a nyilatkozat záró részében, hogy a további államközi kapcsolatokat nem nehezítik meg a múltból fakadó politikai és jogi viták. Ezt a dokumentumot cseh részről Václav Klaus akkori kormányfő írta alá. Akkor most miért hangoskodik, s vele együtt Miloš Zeman és mások is? Egyszerű a válasz: küszöbön a választások, és ebben a térségben, sajnos, még mindig lehet támogatókat szerezni nacionalista szöveggel vagy riogatásokkal. Ám rövidesen lezajlanak a voksolások. Klaus talán majd elrebegi, hogy Brüsszelben nem kellene komolyan venni azt, amit a választási nagygyűléseken harsognak a politikusok, vagyis semmiképpen sem változik meg az ország politikai értékrendje. Haider pedig nemsokára beáll vállalkozónak. Lehetséges, hogy Stoiber német kancellár lesz, de akkor is tiszteletben kell tartania az említett német–cseh nyilatkozatot. S valószínűleg Orbán Viktor is rövidesen rádöbben arra, hogy a Nagy-Magyarország visszaállításáról szőtt álmai nem eurokomformok. És a München–Bécs–Budapest tengely ismét csak kirándulási útvonal lesz. Ha majd sok víz lefolyik a Moldván és a Dunán, akkor az unokáink csodálkozni fognak elődeik nacionalizmusán. Ők is védeni fogják nemzeti érdekeinket, de úgy, hogy közben ne sérüljenek a jószomszédi kapcsolatok, s érvényesüljön a személyi és közösségi szabadság, ezzel együtt pedig a jogok és kötelességek érvényesülésének az elve. S ezekről a tisztességes polgári értékrendről még a választási sikerek érdekében sem mondanak le.

A szerző a cseh szenátus alelnöke