Kacsák uborkán

Az ifjú gazda szentségel, miközben a fóliasátorban termett, méretesre nőtt kígyóuborkát házilag eszkábált kézi fuvarozón szekerezi ki a kert végében lévő tó partjára, a kacsalegelőre. A nagyobbik lányát felvették az universitasra, viszi a pénzt az egyetemi jegyzetekre, a menzakosztra, miegyebekre, ezért jó apa és még jobb gazda módjára nekidurálta magát: a tavaszon vasakat görbített, fóliavásznat vasalt, lugast kötözött kikezdhetetlen minőségű, még a szociból, a közösből magánosított madzaggal, amelyet nem tép le a tekeredő uborkainda. Csinált is vele magának fölös munkát: most, a rekkenő kánikulában, amikor pokolkatlan lobog a fóliaboltív alatt, reggel és este tologathatja ki a termést a tóparti laposra, kacsaeledelnek. Mondja is büszkélkedve: hamisítatlan biokacsák az övéi, kiskorukban apróhalon, szójaliszttel kevert csalánon, most meg uborkán élnek, a tápot nem ismerik. Na, persze, életteendői fontossági sorrendjét felállítva, nem minden egyebek elé helyezett szívügye a biokacsa-tenyésztés és -nevelés, nem jó dolgában táplálja friss kígyóuborkával a szárnyas jószágot, ellenkezőleg. Úgy ítéli meg, hogy nem éri meg küzdeni: a leszüretelt uborkával tömött ládákat egyenként leméregetni, bepakolni a kocsi hátsó ülésére, levezetni tíz-tizenöt kilométert olyan maszek felvásárlóhoz, aki még hajlandó átvenni kilóját három fillérért, de akkor is csak turkál benne, hogy véletlenül se legyen görbe, ne legyen egyik vége vastagabb a másiknál, pontosan átcsússzon a szabványgyűrűn, s a hossza is milliméterre megfeleljen a hétről hétre módosuló piaci követelményeknek. Úgy döntött, akkor inkább a kacsák elé önti, kell azoknak is a vitamin, mondja, nem fogja feleslegesen gyötörni és törni magát a szállítással, hiszen még a benzin ára se jönne be rajta. Nem is érti, mit enne a nép, ha már a salátauborka se kell. Mást, egészen mást, mondanám, de nem akarom hergelni. Biztatnám, nézzen szét a piacon, kinek kell ma uborka, paradicsom, paprika, csak egy-két kisnyugdíjasnak meg nagycsaládosnak. Újgazdagéknak az túl pórias; javallanám, próbálkozzon valami hercigebbel és elegánsabbal, de félő, ha nem jönne be az üzlet, a nyakán maradt termését velem etetné meg jövőre, nem pedig a kacsákkal. Mert kelendő áruként valamiféle trópusi rostos gyökérkülönlegességet tudnék ajánlani, amivel jövőre talán még be lehet törni. Ánizst, spárgát és hasonlókat nyugodt szívvel nem mernék tanácsolni, mert azokkal már telített a piac. Ha nem is annyira, mint az uborkával, ami már a könyökünkön jön ki.