Junckernek egyre kisebb az esélye

MTI-HÁTTÉR

A kedd esti uniós csúcs után Angela Merkel német kancellár nem állt ki egyértelműen amellett, hogy Jean-Claude Juncker legyen az Európai Bizottság új elnöke. Merkel szerint a tagországok állam-, illetve kormányfőit összefogó Európai Tanácsnak kell javaslatot tennie az elnöki tisztség betöltésére, és hangsúlyozta, hogy számára a tanács „működőképessége továbbra is fontos”. A Merkellel kormányzó német szociáldemokraták (SPD) azonban figyelmeztették, csak az európai pártcsaládok által az Európai Bizottság élére jelölt politikusok közül lehet kiválasztani a brüsszeli testület elnökét, más megoldás elfogadhatatlan. Az SPD részéről Thomas Oppermann azt mondta, meglepő, hogy míg a szociáldemokraták elismerik az EP-választás eredményét és az Európai Néppárt jelöltje, Jean-Claude Juncker jogát arra, hogy elsőként tegyen kísérletet a bizottsági elnökké választásához szükséges többség megszervezésére az EP-ben, addig a konzervatívok úgy tesznek, mintha nem is történt volna meg a választás és nem lenne konzervatív csúcsjelöltjük.

A jelentős ellenállás miatt valószínűtlen, hogy Juncker elnyerheti a bizottság elnöki tisztségét – vélekednek brit stratégiai elemzők. Az Eurasia Group nevű politikai-gazdasági kockázatelemző csoport szerint azonban nehezen lehet teljesen figyelmen kívül hagyni az EP-választások eredményét, ezért a valószínű kiút az, hogy Juncker nem az Európai Bizottság, hanem Herman Van Rompuy utódjaként az Európai Tanács elnöke lesz. Az elemzők szerint lehetséges jelölt lehet a brüsszeli bizottság elnöki posztjára Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója, Enda Kenny ír kormányfő, Pascal Lamy korábbi EU-biztost, a Kereskedelmi Világszervezet volt vezetője, vagy Donald Tusk lengyel miniszterelnök.

Azonban az EU-ellenes erők előretörésének ennél szélesebb körű következménye is lesz; például a további európai integráció egy időre lekerül a napirendről. Ez hatással lesz az euróövezeti gondok megoldására, mivel az EU-integráció további mélyítéséhez hasonlóan lehetetlenné válhat a költségvetési integráció elmélyítése is. Ezzel viszont valószínűtlenné válik azoknak az intézményesített költségvetési mechanizmusoknak a kialakítása, amelyekre a közgazdászok szerint szükség lenne az euró működőképességéhez. Mindezek következményeként valószínűtlen az EU költségvetés-politikai iránymutatási filozófiájának rendszerszintű változása, ehelyett eseti alapon kötött, ad hoc jellegű politikai kompromisszumok várhatók, amelyeknek gazdasági szemszögből nézve nem mindig lesz értelmük.