Józsi és a rizling

Pedig Berényi és Nagy személyiségének részhalmaza nem merül ki abban, hogy mindkettejüket Józsinak hívják. Korábban az Új Szó, majd a hét elején a Bumm hírportál is interjúkat közölt velük terveikről, ambícióikról, egyebekről. Az első kérdésekből kiderült, hogy mindent másként képzelnek a megye jövőjét illetően, és még abban sem értenek egyet, hogy pozitív vagy negatív fejlemény-e a dunaszerdahelyi kórház előtt nemrég felújított parkoló. Berényi szerint jó, hogy végre elkészült, Nagy szerint rossz, hogy mostantól fizetni kell érte. Azt is másként látják, hogy az egyes járások felújított úthálózatának aránya mennyire volt kedvező a Galántai és a Dunaszerdahelyi járás szempontjából. A ki mit eszik, olvas, néz és milyen háziállatot tart típusú kérdések alagútjában viszont már látjuk a reményt adó fényt. Ezekben a válaszokban ugyanis mindkét jelölt önként bevallja, hogy a borok közül a rajnai rizlinget issza a legszívesebben. Hoppá. Hivatalos pártirányvonal, MKP és Híd ide vagy oda, ez azért nem kevés. Mert ha még azt nyilatkozták volna, hogy az olaszrizlinget szeretik, hát istenem, magyar ember szeresse is. Na de a rajnait? Félreértés ne essék, nincs semmi baj a rajnai rizlinggel, de alighanem mindenki érzi, mekkora véletlen kell ahhoz, hogy két megyeelnökjelölt éppen ezt a fajtát említse kedvencei között. Ha tehát az interjúkban a Berényitől és Nagytól idézett, kötelezően pozitív hangvételű kampányszöveget nem számítjuk, kijelenthetjük, hogy a legfontosabb kérdésben ugyanazon az oldalon állnak. Ez pedig nagyon jó és reményteljes. Mert megyeelnök nagy valószínűséggel egyikükből sem lesz, de így legalább majd elbúslakodhatnak a választások után egy üveg rajnai rizling mellett, és beismerhetik egymásnak, hogy azért nem tudtak megegyezni a megyei választások előtti együttműködésről, mert nem is akartak.