Jön a sárga veszedelem?

Három kilométerre onnan egy szürke épületben (egyike az 1,3 milliárd lakosú ország háromezer sportiskolájának) megállás nélkül, tempósan zajlik az élet. Ötszázötven tanuló szinte vért izzad naponta. Az 5-16 éves gyerekek spártai viszonyok közepette, elszakítva a szülőktől, csak a sportolást és a tanulást ismerik. Semmi mást. Az első foglalkozás reggel 6.30-kor kezdődik, az utolsó 21 órakor végződik. Az úgynevezett kerítők egyenesen az óvodából irányítják a kitippelt gyerekeket a taposómalomba, ahol a néhai keletnémet és szovjet modellen is túltevő drill vár rájuk.

„Állandóan azt sulykolták a fejembe: nyugodjak meg, feleslegesek az emóciók, hagyjak fel velük. Egész estéket és éjszakákat átsírtam, de hiába” – emlékezett viszsza a pekingi sportiskolában eltöltött évekre Fu Ming-hszia, a női műugrás négyszeres olimpiai bajnoka. A hét minden napján kilenc órát edzett, évente kétszer láthatta a szüleit. Néha eljöttek a versenyeire, de személyesen nem találkozhatott velük. Amikor később újságírók megkérdezték tőle, mit is csinálnak, csak ennyit mondott: „Tulajdonképpen nem is tudom.”

„Ez az embertelen, testet és lelket nyomorító rendszer csak totalitárius államban létezhet – mondta Vitalij Szmirnov, az Orosz Olimpiai Bizottság volt elnöke. – De el kell ismernünk, biztos garancia a sikerre. Fel kell készülnünk, hogy nem az oroszok, nem is az amerikaiak, hanem a kínaiak győznek a következő olimpián.”

Hogy Kína szuper sportnagyhatalom lesz, ezzel mindenki számol. „Még nem vagyunk a legjobbak – hárítja el a bókokat Juan Wei-ming, a sporthivatal elnöke. – Nem tartozunk azon országok közé, mint például Ausztrália, ahol a sport az emberek életének szerves része. Nálunk csak a lakosság 30 százalékának van köze a sporthoz.”

Amikor Kína 1932-ben debütált az olimpián, egyetlen vágtázó képviselte a pontlistán. Húsz évvel később egyetlen úszó. Csakhogy amikor hosszú esztendők izolációja után Los Angelesben (1984) visszatért a sport nagy színpadára, eredményességben a negyedik lett. Tavaly Athénban 32 aranyéremmel már második az Egyesült Államok mögött. Tizenkét éremmel túlteljesítette a kommunista párt által kitűzött célt.

„Sikereink pártunk és kormányunk munkájának a gyümölcse” – ismételte el a propagandaszólamot Feng-csu, a győztes női röplabdacsapat kapitánya.

Na és a fogadtatás Athén után! Díszpompa, mint a május 1-jei felvonulásokkor. A küldöttséget piros nyakkendős úttörők és magas rangú kommunista vezérek várták egyenesen a repülőgép lejáratánál. Fúvószenekar és népviseletbe öltözött táncosok vidámították a hangulatot, transzparenserdő éltette az athéni olimpikonokat.

Liu-Hszi-ang gátfutó, az atlétika első kínai olimpiai bajnoka lett a nemzet hőse. Büszkén nyilatkozta: „Megmutattam a világnak, hogy sárga bőrű atléták is futhatnak olyan gyorsan, mint a négerek vagy a fehérek. Ez egy csoda. Kínában még sok csoda fog történni. Ámulatba ejtjük az emberiséget...”

Sárga veszedelem? Nagyanyáink már régóta emlegetik. A Bibliára hivatkozva...

De igazából mi is eredményezte a sport felemelkedését ebben az óriási országban? Talán a dopping? Sydney előtt a vezetők 27 kínai olimpikont zártak ki dopping miatt a keretből. Tavaly egyetlen túlkapásra sem került sor, mindenki tisztának bizonyult (Bugár Imre, a diszkoszvetés világbajnoka és olimpiai ezüstérmese erre azt szokta volt mondani ironikusan, hogy csak az doppingol, akit rajtakapnak).

Sokak szerint a kínai sport előretörésében kulcsszerepet játszottak a 80-as évek reformjai és a gazdasági fellendülés. „Nem így van – állítja John Li, a bostoni egyetem professzora. – A fényes érmek még mindig a szovjet mintára tervezett központi sportirányítás produktumai.”

Mit kínál 2008-ra Peking? „Az USA könyörtelen vereségét” – hirdeti nagy betűkkel a Beijing Times című újság. A kormány és a párt már elfogadta „a 45 aranyérem” stratégiáját. A rendezés Kína kirakata lesz. Ezzel akarja elterelni a figyelmet az emberi jogok durva megsértéséről. Architektonikai csodákat építenek, olyanokat, mint például a Madárfészek nevet viselő 100 ezres stadion, vagy a mesés uszodakomplexum. Peking utcáin ötmillió virágcserép díszeleg majd, a tudósok hároméves tesztelés után olyan virágokat fejlesztettek ki, amelyek garantáltan augusztusban, a játékok idején fognak virítani.

Felejtsük el az athéni rendezők kétségbeesett hajráját az olimpiai létesítmények építését illetően. Kínában egy esztendővel a játékok megkezdése előtt minden elkészül. „Olimpiai életemben először kellett azt mondanom a rendezőknek, fékezzék magukat” – ismerte be Jacques Rogge, a NOB elnöke.

A megalomániás kínai olimpia költségvetése 37 milliárd dollár. Több mint egybillió szlovák korona. Athén megúszta 380 milliárddal. Itt tart ma az emberiség legnagyszerűbb sportlátványossága...