Jó pontok, szempontok

Ha valaki felteszi azt a kérdést, vajon mi értelme lehet a szerdai rendkívüli parlamenti ülésnek, akkor elvben egyszerű a válasz. Az ellenzéki honatyák jelentős része és a kormánypárti ANO néhány képviselője azért kérte a pozsonyi törvényhozó testület mielőbbi összehívását, hogy a Badžgoň-ügyként elhíresült lehallgatási botrányról és a Dzurinda vezette legnagyobb kormánypártot is érintő korrupciógyanús esetekről próbálják kideríteni az igazságot. A mindenkori ellenzék alapvető feladata leleplezni és számon kérni a kormány vagy valamelyik kormánypárt homályos vagy éppenséggel törvénytelen lépéseit. Csakhogy Szlovákiában ez is másképpen van. A rendkívüli tanácskozást az a párt is kérte, amelynek elnöke máig ostobaságokkal csapja be a legelvakultabb híveit. A tárgyilagosan gondolkodó polgár ugyanis sosem hitte el Vladimír Mečiarnak azokat az elmeszüleményeit, melyek szerint jótékony külföldi vállalkozó kölcsönzött neki legalább negyvenegymilliót a trencsénteplici luxusvilla megvásárlásához. Azt sem, hogy a kormányfői fizetéséből lehetséges olyan mesés szállodai és egyéb szolgáltató hálózat kiépítése, mint amilyennel az exminiszterelnök és családja rendelkezik. A rendkívüli ülést támogatja a HZDS-ből kivált Tkáč-csoport is, amelyben többek között olyan személyek is találhatók, akik az exkormányfő országlása idején több tucat állami vállalat igazgatótanácsi vagy felügyelőbizottsági tagjaként nem a vagyon megőrzésével, netán a gyarapításával, hanem a legtöbb esetben az ellopásával törődtek. ĺgy lettek rövid idő alatt milliárdosok. Mit papolhatnak ők közerkölcsről, korrupcióellenes harcról? S vajon Robert Fico miért cinkoskodik velük? Netán azért, mert Mečiarék is sok mindent tudnak a Smer gazdasági holdudvaráról és a párthoz áramlott pénzek eredetéről? Nem makulátlan a legtöbb kormánypárti sem. Mikuláš Dzurindának fel kellene hagynia a közhelyek szajkózásával és együgyű ellentámadásaival. Végre határozott választ kellene adnia arra, vajon pártelnökként milyen következtetést vont le abból, hogy a mobilszolgáltatóval, a motorvonatokkal és még más történettel kapcsolatos korrupció gyanúja mindig az SDKÚ valamelyik vezetőségi tagjára, ezáltal főképpen erre a politikai szubjektumra vetődik. Kiállhatna a közvélemény elé a kereszténydemokrata belügyminiszter is. Elmondhatná: véletlen-e, hogy a nyomozók éppen most vizslatnak a Markíza háza táján. Miután Pavol Rusko világgá kürtölte, hogy megfigyelik és lehallgatják őt. Vagy csak az ANO elnökét akarják elhallgattatni, jelezve, hogy róla is sok mindent tudnak? Ha mindezt tudatosítjuk, akkor a szerdai rendkívüli ülés nem lesz más, mint a besározódott politikusok újabb szócsatája és szemfényvesztése, amellyel jó pontokat szeretnének szerezni legalább a fanatikus párthíveik között. Azzal a csúsztatással, hogy csakis ők az igazság bajnokai. Miközben gondosan ügyelnek arra, hogy azért az egyik politikai térfélen se derüljön ki az igazság, vagyis a bezsebelt sok-sok milliárd eredete. Ilyen helyzetben nem lehet a végletekig ragaszkodni a kormánykoalíciós szolidaritáshoz, mert az ilyesfajta magatartás egykönnyen cinkosságba csaphat át. A még nem sáros szlovák és hazai magyar politikusok felelőssége, hogy annyi meddő fogadkozás után végre érdemben is tegyenek határozott lépéseket a törvénytelenségek visszaszorítása, a szőnyeg alá söpört törvénytelenségek felderítése érdekében. Éspedig úgy, hogy odafentről, vagyis a politikai és gazdasági elitnél kezdik a közélet megtisztítását. Már szerdán jelét adhatják annak, hogy akarnak és tudnak is így cselekedni.