Japán dilemma: önvédelem vagy fegyverkezés?

Tokió és Delhi erődemonstrációja között két alapvető különbség van. A japán haditengerészet új büszkesége nem repülőgéphordozó, mert azt a szigetország második világháború utáni pacifistaalkotmányatiltja, de a 250 méter hosszú, 20 ezer tonnás csoda - hivatalosan romboló - nagyon könnyen átalakítható teljes értékű repülőgéphordozóvá. A másik különbség a politikai üzenet. A japán hadieszközt a hirosimai évforduló napján mutatták be, annak a folyamatnak a részeként, amelynek célja a japán békealkotmány megváltoztatása. A „veszélyes japán fegyverkezés“ ellen a leghangosabban pont a veszettül fegyverkező, szinte minden térségbeli állammal sziget- és határvitákba keveredett, velük szemben fenyegetően fellépő Kína tiltakozott. Az álszent pekingi reagálás egyetlen ponton érthető: a japán hadicsoda neve: Izumo. Így hívták a Kína elleni invázió egyik zászlóshajóját, amelyet 1945 nyarán az amerikaiak süllyesztettek el, s amely most korszerű változatban született újjá.  A háború után a japán hadigépezetet amerikai felügyelettel teljesen szétverték, a japán hadsereget1954óta csakönvédelmi erőknek nevezik, a névben szereplő feladatokkal felruházva. A decemberi választásokon koalíciós partnerével kétharmados többséget szerző Abe Sindzo kormánya ezt kívánja gyökeresen megváltoztatni. A védelmi tárca kidolgozott egy tervezetet, amely az alkotmány módosítása után lehetővé tenné a nagyszabású katonai fejlesztést, beleértve a rakétaerőket és a haditengerészetet. A védelmi politika Abe által kezdeményezett felülvizsgálata decemberben fejeződik be, akkorra kellene dönteni a fejlesztésekről is. A lényeg: Abe a japán önvédelmi erőket teljes értékű hadsereggé akarja átalakítani. Még le sem tette hivatali esküjét, máris azt hangoztatta, hogy kormányának egyik legfontosabb feladata Tokió „diplomáciai erejének helyreállítása“ lesz, és hogy Japán katonai ereje nem felel meg politikai ésgazdaságierejének.  A Szenkaku-szigetek miatt kialakult kínai-japán feszültség szintemáraténylegeskonfliktus szélére sodorta a két ázsiai hatalmat, napirenden vannak az egymás elleni provokációk. A szigetvitában az USA Tokió mellett tette le a garast, a hullámszerűen ismétlődő észak-koreai fenyegetőzések eredményeként pedig több ponton is korszerű amerikai Patriot rakétaütegeket telepítettek, így például a főváros, Tokió védelmére kettőt. Abe folyamatosan hangoztatja: külpolitikájának egyik legfontosabb eleme az amerikai-japán szövetségerősítése.  A japán alkotmánymódosítás, a támadóképesség fejlesztését célzó új katonapolitika magát a japán társadalmat is megosztja. AJapan Times azt írta, egy ilyen döntés fegyverkezési versenyt indítana el a térségben, s az erőviszonyok megváltozása, a status quo felborítása az USA pozícióiba is belekavarna. Minden olyan térségbeli ország, amelyet a háború alatt Japán megszállt, amúgy is gyanakodva figyeli Tokió minden lépését. Ráadásul Oroszországgal is vannak lezáratlan ügyei, s bár történt némi előrelépés, legutóbb 2010-ben lángolt fel a Kuril-szigetek körüli konfliktus Tokió és Moszkva között, miután Dmitrij Medvegyev akkori elnök felkereste a szigeteket. Summasummarum: pillanatnyilag felmérni sem lehet, hol van az a határ, amikor a nemzetközi biztonsági kockázatok még nem lépnék túl az elviselhetőség szintjét.