Iszapbirkózás

Világos, Matovič és Procházka iszapbirkózásáról szól az első bekezdés. Felelevenítve a történést: Procházka állítólag arra kérte Matovičot, hogy reklámújságjaiban hirdethessen, s hajlandó lett volna készpénzben fizetni, amúgy számla- és áfamentesen. A politikai kultúra megváltoztatását szorgalmazó, eddig tiszta politikus részéről ez olyan hiba, ami nevezett politikus karrierjébe kerülhet. Mert aki vizet prédikál, igyon vizet, fizessen áfát, kérjen számlát, számoljon el. Hogy a kampányok egyébként éppen így zajlanak, senkit nem érdekel. Ő ne így csinálja, ha egy erős, tisztességes országot építene legmagasabb közjogi posztokból. Ennyit Procházkáról, a hozzá fűződő szimpátiák hordozóinak pedig egy időre marad a remény, hogy az egész nem igaz, csak csőbe húzták az urat, majd minden tisztázódik. Ha mégsem, Procházkának pedig még mindig van lehetősége javítani, ha kiáll, férfiként viselkedik, elmondja az igazat, bocsánatot kér, ezt itt úgy sem szokták, hátha még hozhat is valamit a konyhára az akár utólagos tisztesség.

A férfiként való viselkedést számon kérő Matovič viszont olyan, mint a szüzességi fogadalmát szajkózó örömlány. Mert ugye, mi férfias van abban, hogy az ember de jure kivonul a vállalkozásaiból, de facto mégis ő irányítja – lásd reklámtárgyalás egy olyan cégben, ahol Matovič nem lehet ügyvivő, csak tulajdonos. És mi férfias van abban, hogy a tárgyalásról felvétel készül, titokban persze, és a felvétel nem a bűncselekményre (áfacsalás) buzdítás másnapján jelenik meg a bűnüldözőknél, hanem hetekkel később, amikor kiderül, Procházkának van esélye belenyúlni a honi pártstruktúrába. Efféle esetekre tartogatjuk azt az érvet, hogy akinek a közélet tisztasága a fontos, rendes bűnvádi feljelentéssel él, nem pedig zsarol, s mindezt a média közreműködésével. Az önmagát tiszta és a közéletet tisztító politikusnak tartó Matovič sorra hágja át a törvényt, ügyvivőként szerepel, titkos hangfelvételt készít, zsarol, és a bűncselekményre való felbujtást, mint bűntettet hónapokig titkolja a büntető perrendtartás által megfogalmazott lehetséges okok nélkül.

Összesítve: Procházka csalni akart, ami diszkvalifikálja őt. A parlamenti mandátumot továbbra is élvező Matovič bűncselekmények sorát követi el – még akkor is, ha a végén kiderül, Procházkáról a színtiszta igazat mondta el nyilvánosan.

No most, ez a két úriember két egymástól eltérő eszköztárral ugyan, de mégis a közélet tisztaságáról, egy erős, tisztességes, nem korrupt Szlovákiáról mesél... Az egyik hangosan, a másik visszafogottan. A választó meg látja, hülyének nézik, s bár mindkettejük bűnlistája egyéb politikai garnitúrákhoz képest jelentéktelen, erkölcsről és etikáról nem lehet bűnösen papolni. Mert így sem jobboldali megtisztulás, sem fenn jelzett tulajdonságokkal rendelkező ország itt még két emberöltőn át nem lesz.