Ismertetjük a lottószámokat

Ez a magyarázata, hogy újabb és újabb pártocskák születnek, dacára annak, hogy egyébként is jókora túlkínálat van már belőlük. A pártalapítás most olyan, mintha csak lottószelvényt adnának fel a politikai babérokról ábrándozók: hátha kihúzzák és megütjük a főnyereményt. Ismertetjük hát a lottószámokat.

Egyelőre nem bukkant fel senki, aki a parlamenti választások szintjén tudná megismételni Andrej Kiska fenomenális elnökválasztási győzelmét. És feltehetően már nem is fog, hiszen Kiska két évvel a választás előtt kezdett el keményen dolgozni a sikerért. Elméletileg számításba jöhet még a szlovéniai jelenség: Miro Cerar. Pártja 2014. június 2-án alakult meg, hogy aztán megnyerje a júliusi választásokat, és hat hét politikában eltöltött idő után Cerar kormányfőjelöltként léphessen a nyilvánosság elé. A Fekete Hattyú tipikus esete, ahogy azt Nassim N. Taleb definiálta korszakos könyvében: a rendkívül valószínűtlen esemény jelképe, amely előreláthatatlan, tömeghatást vált ki, és csak utólag lehet úgy-ahogy megmagyarázni. De hogy a történelem ilyen rövid időn belül egy szlovákiai Fekete Hattyúval ismételje önmagát, az ugye a rendkívül valószínűtlen eseménynél is sokkal valószínűtlenebb. Sokkal valószínűbb tehát, hogy a már ismert szereplők részvételével fog zajlani a politikai versenyfutás. Az esélyes továbbra is a Smer, bár a kedveszegett kormányfő és a kormánypárt korrupciós botrányai egyre bonyolítják a győzelemhez vezető utat. A Smer sikere mellett leginkább az szól, hogy pillanatnyilag összesen 11 párt és pártocska lökdösődik a politikai ellentáborban.

A KDH két dologban már most biztos lehet. Biztos szavazóbázisa bejuttatja a parlamentbe, de biztosan nem kap annyi szavazatot, hogy Figeľék vezethetnék a kormányalakítási tárgyalásokat. A kereszténydemokraták ugyanazzal a számukra jól ismert problémával fognak gyürkőzni, mint minden választás után: hogyan maradjunk mindvégig mindenki számára elfogadható koalíciós partnerek.

Bár a Bugár Béla vezette Híd sem programja, sem jellege alapján nem kisebbségi párt, két parlamenti választáson mégis felé fordultak a magyar szavazók. Harmadszor már nehezebb dolga lesz a pártnak, mert a 2012 óta rendezett összes választás a Magyar Közösség Pártja népszerűségének növekedését igazolta a magyar választók körében.

Az Egyszerű Emberek 2012-es sikere annak volt köszönhető, hogy az SDKÚ teljesen diszkreditálta magát, az SaS pedig nem sokkal maradt le ebben mögötte. A két párt mélyrepülésének folytatódása jövőre is biztosra vehető, de ennek valószínűleg már nem Igor Matovičék lesznek a fő haszonélvezői. A pszeudopolitikai egylet támogatóinak egy része új társulat után néz, hogy megint leadhassa protesztszavazatát és ismét belehelyezze valakibe rendíthetetlen bizalmát.

Az új pártok közül a Sieťnek van a legnagyobb esélye, persze ha ki tudja heverni azt az ügyetlenkedést, amit a pártelnök Radoslav Procházka a politikai közelharcban művelt. Ha sikerül megállítania pártja népszerűségének csökkenését, akkor az úgynevezett SDKÚ-jelenségből profitálhat. Az SDKÚ támogatottsága a felmérésekben mindig alacsonyabb volt, mint amilyen eredményt végül elért a választásokon. Az ingadozó választók a lehetőségek mérlegelése után arra adták a voksukat, akit a legkisebb rossznak tartottak. Csakhogy a fent említett Fekete Hattyú-jelenség az SDKÚ-jelenségre is vonatkozik: csak egyvalakire mosolyoghat így rá a szerencse.

A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora