Isaura a fél ország

Szorgalmas házaspár vagyunk. Fiatalabb fiunk most ment egyetemre. A munkahelyünk mellett kertészkedünk, két kezünkkel igyekszünk mindent előteremteni, így is naponta nélkülözünk, mert minden egyre drágább, a fűtés, a villany, az utazás – mindez jövedelmünk 40 százalékát elviszi. Gyermekeimnek mindig csak az olcsóbb holmira tellett. Hat éve nem voltunk szabadságon, az élelmiszerboltokban az akciós, olcsóbb dolgokat veszem meg. Kérdem én: ez az élet ledolgozott 20-25 esztendő után? És, Fronc úr, Ön fizetett valamikor tandíjat? Apáink és anyáink 30-40 évet dolgoztak, a mostani kormány tagjai az ő munkájuknak köszönhetően díjmentesen tanulhattak, és akkor sem volt könnyű. Hát, kérem, mindenki, aki a nép választása nyomán bársonyszékbe jutott, szégyellje magát, ha ez megvalósul. A mi országunkban sem beteg, sem okos nem lehet az, aki csak becsületes alkalmazott. Somorján szemrebbenés nélkül, sőt ritkán minden számla nélkül 200-300 koronát kérnek, az újság meg azt írja, 2005-től megszűnik az ingyenes betegellátás. Egyszer fültanúja voltam, hogy az ortopédorvos rendőröket akart hívni, mert a betegnek nem volt 20 koronája. Szeretem a családomat, ezért mindent megteszek, hogy ebben a nehéz világban valahogy kibírjuk, de az új nyugdíjpénztárakban sem bízom; azt a 700 milliót is mi fogjuk megérezni, amelyet reklámra fordítanak. Igen, az Európai Unióban egy takarítónő is el tud menni a tengerhez, mert egyhavi bére elég rá. Igaz, nálunk is emelkedtek a fizetések, de nem a mi zsebünkben. Tisztelt kormányunk, miért akar a középrétegből szegényeket csinálni. Lassan ott tart a fél ország, mint Isaura a híres brazil rabszolgasorozatban. Egész nap dolgozunk, hogy legyen mit ennünk.

Egy szomorú anya: Méry Ilona, Somorja