Infláció: dagad a felszín, hallgat a mély

Karácsony és vízkereszt közt jórészt békén hagyott bennünket a politika, így a gazdaság is nyugodtan készülődhetett az új kihívásokra. Igazán csak a Törvénytár finiselt, amely olyan ütemben ontotta a jogszabályokat, mintha egész évben szabadságon lett volna. A hivatalos közlöny persze nem tehetett róla, hogy szerzői: a minisztériumok és a parlament is az év végét tekintette prémiummutatónak. A politika és gazdaság (ami nem tévesztendő össze a gazdaságpolitikával) folytonosságáról pedig két eddigi csúcsszereplő, Rudolf Schuster és Pavol Rusko gondoskodott. Schuster visszaadta a parlamentnek az aktuális nyugdíjtörvényt. Ezzel valószínűleg a magánnyugdíjpénztáraknak nem okoz nagy problémát, ezek a törvény újbóli elfogadása után februárban a tervek szerint megkezdhetik a kampányukat. Egyedüli vesztesek a nyugdíjasok lesznek, akik esetleg csak egy hónappal később kapnak nagyobb járadékot. A karácsonyi nyugalom másik megzavarója Pavol Rusko, aki ezúttal gazdasági miniszterként csillogott, mondván, a gázművek nagy külföldi részvényesei gyanúsan magas tanácsadói díjat fizettetnek maguknak. A jelenség nem új, a felmérések szerint a külföldi tőkéjű cégekben ez az adómentes vagyonkimentés két legismertebb módjának egyike. Rusko nem teljesen önszántából keménykedik, nyakán ott érezheti az ifjú titán jeges leheletét. Robert Fico három éve harapott rá a Szlovák Gázművek jelentette koncra, és azóta nem bírja elengedni. A tőle eddig hallott demagóg politikai kliséken kívül (ezek nem nagyon igazak, de jól hangzanak és nagyot durrannak) igazán itt volt az ideje, hogy valamilyen reális problémába botoljon. A tanácsadói díjon legalább el lehet egy ideig rágódni, és a vita során talán az is tisztázható, hogy egy normálisan működő gázcég miért jobb az országnak, mint a hatalmi elit fejősteheneként funkcionáló elődje.

A január elején soha nem látott precizitással érkező, megemelt összegű számlák felett szomorkodva vessünk egy pillantást az előttünk álló hónapokra. Egyelőre úgy tűnik, hogy a tavalyi inflációt mégiscsak sikerült két számjegy alatt tartani, ezzel is úgy vagyunk, mint a hipermarketek áraival: a 9,90 korona jobban esik, mint a 10,00 korona. Mivel a gazdaság idei alakulása nagyban függ mindannyiunk inflációs várakozásától, érdemes megjegyezni, hogy gazdasági elemzők szerint az idei tragikus helyzet ellenére sincs ok különösebb pánikra. Az infláció idén is nagyobb lesz, mint a tavalyelőtti békeidőben, de ezúttal elmondhatjuk, hogy a mélyben nyugalom honol. Az árszint emelkedéséért a központi intézkedések felelnek, nem pedig a gazdaság más termékeinek áremelkedése. Ez viszonylag gyorsan kellemes következményekkel jár majd. Miután a csatornadíjat leszámítva lenyeltük a békát, számíthatunk arra, hogy a jövőben az árszint csak a gazdaság normális viszonyainak megfelelően, vagyis a mostaninál jóval kisebb ütemben emelkedik majd. Ennek gyakorlati következménye például, hogy végre számíthatunk a keresetünk értékének növekedésére (reálbér-növekedés). Vagy aki eddig nem menekítette ki a megtakarításait a bankokból, annak már nem is nagyon érdemes ezt tennie. Az ingatlanárak állítólag már elérték a plafont, a műkincspiac laikus számára lutri, a befektetési alapok kétségbeejtő eredményeket produkálnak. ĺgy ha nem akarjuk vállalkozásba fektetni a pénzünket, marad a bank, ahol a csökkenő inflációnak köszönhetően két év múlva talán már veszteséget sem szenvedünk.

Bár egyelőre kevés reakciót tapasztalhattunk, januártól új szabályok dívnak a munkahivatalok utódszervezeténél is. Ezekkel kapcsolatban könnyen észrevehető az egyes kategóriák közti differenciálás. A szakirodalom által reményvesztett munkanélkülieknek nevezett kategóriába tartozókra (akik valójában már lemondtak arról, hogy munkába álljanak) rossz idők járnak, a várakozási munkanélküliek számára (akik dolgoznának, de képesítésük vagy az aktuális munkapiaci kínálat éppen nem kínál számukra megfelelő lehetőséget) sok újdonság készül. Ebben idén masszívan megjelennek az uniós pénzek is, ami jó dolog, hiszen az előcsatlakozási alapok ezt a szférát eddig elkerülték.