India Afrikára pályázik

India, amely a botswanai gyémántlelőhelyek feltárásától a szudáni olajvagyon kiaknázását rögzítő szerződéseken át a forrongó Kongóba küldött békefenntartókig sok helyen képviselteti magát Afrikában, a kontinenshez való viszonylagos földrajzi közelségére és a függetlenségi mozgalmak támogatásában szerzett érdemeire épít.

Dél-Afrikában a feketék oldalán indiaiak is részt vettek a faji megkülönböztetésen alapuló apartheidrendszer ellen indított – Mahátma Gandhi és hozzá hasonló személyiségek által ihletett – küzdelemben. A kapcsolatokat az is erősíti, hogy az indiai közösségek szilárdan megvetették lábukat Afrika keleti és déli részén, amelynek országaiba számos honfitársuk munkásként érkezett. (Köztük volt Gandhi is.) Elemzők szerint az afrikai országokkal fennálló kereskedelmi kapcsolatai révén India kulturális téren előnyt élvez Kínával szemben. Az afrikai országok értékes partnernek tekintik Indiát, amely a köz- és a magánszféra együttműködésével megvalósuló (PPP) befektetések révén előmozdíthatja fejlődésüket. Harry G. Broadman, a Világbank gazdasági tanácsadója úgy véli, az afrikai országok gazdasági-társadalmi életébe való indiai „be?szivárgásnak” tartósabb hatása lesz, mint a kínainak. India esetében ugyanis nem létezik nyelvi és kulturális akadály. Ez nem jelenti, hogy egyes helyeken, például Ugandában időnként ne „fortyogna a népharag” Indiával szemben. Kampalában tavaly a helyi indiai közösség elleni, emberéletet is követelő fellépéssé fajult egy békésnek induló tüntetés, melynek résztvevői azért tiltakoztak, mert egy indiai cég ki akarta irtani az esőerdő egy sávját, hogy a helyén cukornádültetvényt hozzon létre.

Amikor India 1991-ben piacgazdasági reformokat vezetett be, Afrikával folytatott kereskedelme éves szinten csak 967 millió dollárt tett ki. 2006–2007-re ez évi 20 milliárd dollárra emelkedett: Újdelhi új piacokat keresett évente 8 százalék feletti növekedési ütemet produkáló, globalizálódó gazdaságának. A kereskedelem fellendülése a magáncégeknek, s a részben magán-, részben állami tulajdonú (PPP) vállalatoknak köszönhető. Ezeknek a gyáripartól a kertészetig számos területen vannak érdekeltségeik, az olaj- és ásványkincs kiaknázásában is.

Az Essar Oil magáncéghez és az olaj- és földgázkutatással foglalkozó ONGC állami vállalathoz hasonlóan sok indiai vállalkozás kötött üzletet Szudánban, Kenyában, Líbiában, Nigériában. Az ONGC újra próbálkozik Angolában, ahol Kína ütötte el egy olajkutató projekt 50%-os részesedésétől. Az elbírálásnál a Kína által felkínált kétmilliárd dolláros segély bizonyult döntőnek, amely tízszerese volt az indiai ajánlatnak. A nyersolajszükséglete 70 százalékát importból fedező India energiaigénye 2030-ig több mint a kétszeresére emelkedik a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) becslése szerint. Az IEA azt jósolja, hogy India 2025-re a világ harmadik legnagyobb nettó olaj?importőre lesz az USA és Japán után. Ám Afrika az olajkutaknál is többet ígér Indiának. A tavaly csaknem 6 százalékos gazdasági növekedést produkáló fekete kontinens felvevőpiaca lehet az indiai áruknak, például a rendkívül olcsó, 2500 dolláros Nanó autónak.

„A tegnap növekedési sztoriját Kínának hívták, a máét Indiának. 15–20 év múlva a növekedési sztori neve Afrika lesz, s India ott akar lenni, hogy erős partnere lehessen” – hangsúlyozza Narendra Tanedzsa, a World Oil and Gas Assembly igazgatótanácsának elnöke.

Az indiai üzleti vezetők egyelőre irigykedve nézhetik Kína államilag vezérelt afrikai gazdasági terjeszkedését. A távol-keleti országnak a fekete földrésszel folytatott kereskedelme 1999-ben még elmaradt Indiáétól, de mára 55 milliárd dollárra duzzadt.

Bár a két vetélytársnak hasonló a célja – az afrikai erőforrások megcsapolásával nagyobb szeletet kihasítani a világgazdaságból –, India szeretné megkülönbözetni magát Kínától azzal, hogy sikertörténetét követendő példaként állítja Afrika elé. India ugyanis pluralista, multikulturális, demokratikus országgá fejlődött, ami mágnesként vonzhat sok afrikai országot – véli Gurdzsit Szingh, India etiópiai nagykövete. Újdelhi abban is reménykedik, hogy politikai tőkét kovácsolhat abból, ha szorosabbra fonja gazdasági kapcsolatait a fekete földrésszel. Aliu Mahama ghánai alelnök leszögezte: országa és Afrika támogatja Újdelhi törekvését, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja legyen.