Imaláncot Mečiarért!

Feledhetetlen emlék Mečiar hatalombúcsúztató, könnyhullajtó danolászása. Megejtő emberi megnyilvánulásnak is tekinthettük volna a produkciót, ha a gyakorlatban nem tapasztaljuk, mit művelt emberünk a kormányrúdnál. És mit műveltek népes brancsának tagjai. Nyilvánvaló hát, a bandafőnök könnyei krokodilkönnyek, azaz színlelt könnyek voltak. Az is egyértelműnek tetszhetett akkor, az „öregnek” egyáltalán nem kopik majd föl az álla, ha hivatalosan nem az országlásból él. Vártunk, mi lesz ebből. Kisvártatva lett is ez-az.

Hősünk első nekifutásból, „önfeláldozó” gesztusra ragadtatván magát, lemondott képviselői mandátumáról, mint utóbb kiderült, egy bűncselekményekkel alaposan gyanúsítható kollégája – Ivan Lexa hírhedt titkosszolgálati helytartó – javára. Majd, ugyanezzel a lendülettel, újkori Csák Mátéként, bevette magát egy Elektra elnevezésű trencséni panzióba. A Mečiar magántulajdonát képező Elektra építkezési költségeit gazdája betakarta potom 41 millió szlovák koronából. Mint ahogyan egy feltehetően gyáva, esetleg korrupt pénzügyi zsaru is „betakarta” azt az aktát, amelyben azt kellett volna firtatnia, Mečiar, az államalapító erkölcsi mágus, a szlovák nemzeti hős etalonja, vajon honnét a fészkes fenéből vette azt a 41 milliónyi készpénzt, amiből anno kielégítette a panzióját tető alá hozó építkezési vállalkozót. Miből jöhetett össze a pénz? Az szinte bizonyos, hogy nem a kormányfői gázsiból. Ennél ugyan többet is össze lehet lopkodni négy év alatt néhány zsíros poszton, de induljunk ki abból, hogy Mečiar nem szegi meg a tízparancsolatot... Talán Oszama Bin Laden, az al-Kaida milliárdos vezére sem adta volna kölcsön neki. Elvégre ki az a Mečiar Bin Ladenhez képest? Azon viszont érdemes lenne elmerengeni – akár a most ébredező zsaruknak is! –, vajon nem a jelzett 41 millió lehetett-e az „átruházott” képviselői mandátum ára? Az átruházás ugyanis egyértelműen abban a reményben történt négy évvel ezelőtt, hogy a parlamenti képviselő Ivan Lexa fölött sokkal nehezebb lesz majd törvénykezni, mintha mezei párttag marad... Mindegy, Lexa képviselő urat ugyan bekasznizták egy időre, ám egy gyenge láncszemnek bizonyuló bíró, sejtelmes és közfelháborodást kiváltó döntése nyomán szabadlábra helyezték. Aztán eltűnt, mint a kámfor. Mármint Lexa! Mečiar ugyan egyelőre itt rendel még pártja élén, ám a rendőrségre ő sem kívánkozik különösebben. Bezárkózott hát megint az Elektrába. Avagy kampányol éppen, mint a többi pártvezér, s esze ágában nincs átvenni a rendőrségi idézéseket...

Mi lesz velünk most már? Hallani lehetett, hogy a magyarországi választások második fordulója előtt Orbán Viktor buzgó hívei „imaláncot” alkotva kérlelték a jóistent, maradjon meg pártfogoltjuk miniszterelnöknek. Nem jött be! Imádkozhatnánk hát mi is itten Mečiarért. Imaláncban! Hogy egyszer s mindenkorra elbúcsúzzon tőlünk...