Illúzió a konyhában

El nem mulasztottam volna egyetlen alkalommal sem. Izgatottan vártam és végignéztem a sztárszakács, Jamie Oliver Egyszerűen főzni című sorozatának minden egyes epizódját. Régóta az alternatív konyha híve vagyok, ezért is vonzott annyira az ifjú szakácsnak ez a műsora. Mivelhogy az ő konyhájában minden lehetséges: kuktájában úgy keverednek az ételösszetevők, mint a szürrealisták jeligéjében a varrógép és az esernyő a boncasztalon. Vagyis nála teljesen felborul megszokott ízvilágunk. Ő egy tányérba vegyít sósat, savanyút, édeset, arra tanít, hogy bátran vegyítsünk, kombináljunk, keverjünk, kavarjunk mindent egybe. Az is tetszett benne, hogy kiiktatta a konyhából a mérleget. Úgy adagolja az összetevőket, mindenféle méricskélés nélkül, ahogy jónak látja. Aztán azért is imádtam ezt a főzőcsketanfolyamot, mert Oliver mester megbabonázott azzal, hogy eldobta a fakanalat és mindenféle keverőeszközt. Puszta kézzel kever-kavar vágófán, tálban, fazékban. Úgy vegyíti a nyersanyagokat tíz ujjal, hogy már attól megindul az ember szájában a fokozott nyáltermelés. Igazi művésze ő a sütés-főzésnek, így az ő konyhájában igazi művészet a sütés-főzés.

Bizonyára az ifjú angol sztárszakácsnak nem kis része van abban, hogy soha nem látott teret kapott a médiában a konyhaművészet. Nem tudom, van-e csatorna, amelynek stúdiójában ne lenne konyha berendezve, s amely nem szánna kellő műsoridőt arra, hogy etessen bennünket, nézőket a képernyőn keresztül. Nem csoda, hogy manapság könnyű út vezet a főzőlaptól a sztárságig.

A világ talán első számú szakácsának, a jó konyhán mára kissé kigömbölyödött Oliver mesternek új műsora van.

A stúdiókonyhát továbbfejlesztették, s egy egész színpadteret alakítottak át mesterkonyhává. Az ízek angol mestere népes közönség előtt, kiemelt pódiumon, reflektorfények tüzében bűvöl elénk mindent, ami szemnek, szájnak ingere. De ennek a konyhai bűvészkedésnek már szinte semmi köze a hagyományos sütéshez-főzéshez, az egész inkább amolyan színpadi show-ként tálalt illuzionista produkció. Mintha a szakácsmágus, a konyha David Copperfieldje varázsdobozokból teremtené elő az adott műsor pazar menüjének minden egyes fogását. ĺme, az angol sztárszakács műsorainak köszönhetően a sütés-fűzést sikerült már-már pusztán illúzióvá fejleszteni.

Ezek után már csak azt kellene elérni, hogy hasonló illuzionista produkció eredményeként a képernyőn keresztül jól is lakjunk abból, ami a varázsszínpadon megfőtt. Ez lenne a média igazi vívmánya: egy csapásra megoldódnának az élelmezési gondok.