Ideológiamentes tanévnyitó

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Deáki, Rimaszombat, Komárom, Királyhelmec és Dunaszerdahely után ebben az évben Füleken szervezi a Szlovákiai Magyar Iskolák Országos Tanévnyitó Ünnepségét. Az eddigi tanévnyitók sikerét a rendezvényen megjelent nagyszámú elsős kisdiák, pályakezdő pedagógus, pedagóguskolléga, szülő, közéleti személyiség jelenléte és elismerő vélekedése is bizonyítja. Az első írásos nyelvemlékünkhöz, a deáki templomhoz kapcsolódó első tanévnyitó helyszíne után magától értetődő volt, hogy az ország további régióiban hasonló körülmények közt szervezzük meg ezt az ünnepséget. Ebben közrejátszott az is, hogy szövetségünk mindenkori vezetése és a helyi szervezők a templomok architektonikáját méltóbb környezetnek találták az ünnepélyesség megteremtéséhez, mint a sokszor elhanyagolt, kisebb befogadóképességű oktatási intézmények épületét. Királyhelmecen a templom előtti tér, Dunaszerdahelyen pedig a Mezőgazdasági Szakközépiskola belső tágas tere is rendezvényünk helyszínéül szolgált. Ügyeltünk arra, hogy évente más-más régióban szervezzük a tanévnyitót, akárcsak arra is, hogy felváltva katolikus és református templomokat válasszunk színhelyéül. Minden esetben ökumenikus jellegű volt a tanévnyitó egyházi személyiségek által celebrált része. Megszólítottuk a többi felekezet (evangélikus, zsidó, görög katolikus) egyházi vezetőit is, akik tevékenyen részt vállaltak az ünnepség lebonyolításában. A tanévnyitót egyetemi tanárok, jelentős közéleti személyiségek tisztelték meg, akiknek vallási vagy politikai kötődéséről nem tájékozódtunk. Véleményem szerint a két megnevezett politikus sem ideológiai indíttatásból, vagy lehetséges választóik kedvéért vesz részt a rendezvényen.

Bizonyára igaza van a cikk írójának abban, hogy „egy demokratikus államban a tanügynek vallásügyi vonatkozásban semleges pozíciót kell betöltenie”, bár én inkább a sokszínűséget és a toleráns magatartást hangsúlyoznám a sterilnek tűnő semleges helyett, mind az ateista, mind a vallásos meggyőződésű emberek irányában. Annak kapcsán, hogy az iskolának és a templomnak, e két intézménynek merőben különbözik a társadalmi szerepköre, eszembe jut, hogy lassan másfél évtizede hangzik el iskolai rendezvényeken (egy időszakban talán túl nagy gyakorisággal is) Reményik Sándor: Templom és iskola című fohásza, mely e két közösségmegtartó intézmény fontosságára emlékezteti a nemzeti önfeladás határára sodródottakat.

Miközben Barak László enyémtől eltérő véleményét tiszteletben tartom, nem hiszem, hogy most újra témát kell fabrikálni a pedagógustársadalom „kereszténnyé vedlett hivatalos ateistáiból” és gyanúsításokba bocsátkozni a pedagógusszövetség „ideológiai és politikai ambíciókat tápláló” működését illetően.

Pék László, az SzMPSz elnöke

Őszintén szólva, nem egészen értem, mi a problémája Pék Lászlónak azzal, hogy egy személyes véleményműfajban, kommentárban, úgy nyilvánítottam személyes(!) véleményt, ahogyan ezt tettem augusztus 22-én. Annál is kevésbé értem őt, mivel képességeimhez mérten a legközérthetőbbnek vélt – nyilván Pék László által is nagyra becsült – magyar nyelven igyekeztem arról értekezni, hogy miként lenne ildomos viselkednie egy-egy alkotmányos tényezőnek általában, és konkrét esetekben is – szerintem! Ebbéli véleményem állandónak tekintendő, azzal a megjegyzéssel persze, hogy korántsem vitathatatlan! Akiben tehát van akár egy szemernyi tárgyilagosság, fogja magát, és még egyszer elolvassa a Pék László által kifogásolt szövegemet.

Barak László