A Hurný-ügy kipattanása óta Mikuláš Dzurindának, ha lehet, még nehezebb a dolga, mint annak előtte volt.
Húzzanak el!
Az ügynökkérdés vizsgálója ingoványos területre téved. A minap Jaroslav Jaremának, a Kassai Műszaki Egyetem Művészeti Kara dékánjának derült ki ügynökmúltja. Ám a docens állítja, meglepte, hogy nyilvántartották. Egész életemben tisztességesen éltem, és senkinek sem ártottam, mondta. Ezt valószínűleg Hurnýtól tanulta, ő is hasonlóképpen védekezett. S itt felmerül a kérdés, mi a helyzet akkor, ha a látszat ellenére tényleg igazuk van? Vajon valamennyi akta fennmaradt? Hány kötetet semmisítettek meg a rendszerváltás környékén? Mi történt a Tiso-villában Mečiar kormányzása idején? Mi lesz a Csehországban maradt aktákkal? Csupa olyan kérdés, melyre a szakértőknek mihamarabb válaszolniuk kell.
Össztársadalmi szinten viszont nem a lelkiismeret szavával, hanem törvénnyel kellene szabályozni ezt a kérdést. Ez egyelőre hiánycikk, és amíg némelyik parlamenti párt soraiban is akadnak egykori ügynökök, sajnos, nem vehetjük komolyan, hogy a honatyáknak valóban érdekük volna egy ilyen törvény elfogadása. Pedig a rendszerváltás után tizenöt évvel éppen ideje lenne, hogy a besúgók elhúzzanak legalább a törvényhozásból, az államigazgatásból, a végrehajtó hatalomból. A tiszta közélet ugyanis mindannyiunk érdeke.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.