Húsvéti cikk 150

Egyfelől Magyarország gazdasági fejlődését indította el, másfelől viszont évszázados törésvonalat is jelentett a magyar politikában ilyenek és olyanok között. Másfél század után egyre sürgetőbb az idő egy új, belső kiegyezésre. Az ország  gazdasági-társadalmi fejlődése érdekében.

1865. április 16-án jelent meg a Pesti Naplóban a kiegyezést megnyitó folyamat írásos határköve, a Húsvéti cikk, névtelenül. Deák Ferenc diktálta az írást, hogy kézirata se lehessen felismerhető. Reagálnia kellett arra az osztrák vádra, mely szerint a magyarok lételeme a hasztalan szakadárság. És világossá tette azt is, hogy az ország behódolni, beolvadni sohasem fog. E két magatartásforma között egyensúlyozva indították el Deákék a nemesség közeledését, a hajlandóságot a patthelyzet feloldására. 1867 pedig elhozta egy gazdaságilag prosperáló osztrák-magyar állami együttélés korszakát, de ez a virágzás a világháború veszteseiként számunkra nemzeti katasztrófába is vezetett.

Most, 150 évvel később ismét Húsvét van és végre megint nagy és fontos témánk lehetne a kiegyezés. Csakhogy ezúttal a belső magyar megbékélés, országformáló szellemi szerződés sürget a pusztító és bénító gyűlölködés hosszú időszakától kifáradva. Ma az a labanc, aki pénzen kívül mást is várna az Európai Uniótól és az a kuruc, aki mindenkivel összetűzne, mert a békét zsigerileg sem érzi hatékonynak. Bedeszkázták a kirakatokat az utca két oldalán, s csak a kövek repkednek szüntelenül.

Ennek a merev politikai szembenállásnak az a legnagyobb hátránya, hogy legcinikusabb, leglelkesebb, leghaszonlesőbb vagy éppen legbárgyúbb fenntartóin kívül mindenki más számára roppant kártékony, mert kiöli a kreativitást, fékezi az egészséges versengést, elszorítja az autonómiákat és egzisztenciálisan kukázza a tőle függetlenedni, távolságot tartani vágyókat. Ezt a világot működtetni a lojális középszerűség számára kifizetődő.

Ráadásul egyre szűkülő (és szűkölő) „elitek” játéka ez, amelyből kimarad a magyar társadalom szegényedő többsége, hogy polgárból alattvalóvá tegye a felette és nélküle zajló ostoba háború. Oligarchák és latifundiumok világa, szerényen sikeres kisvállalkozók és jól képzett, megélni képes értelmiség helyett. Ez zajlik a rendszerváltásnak nevezett álom végső szétfoszlásaként. 150 évvel a Húsvéti cikk után a magyar-magyar megegyezést kell keresnünk egy értelmesebb közélet, idealista módon felfogott közjó érdekében.

A szerző magyarországi publicista