Horvát túszdráma

Ha ismert horvát hadvezéreket, katonákat kellene felsorolni, az átlagmagyarnak talán a fél kezére sem lenne szüksége ahhoz, hogy megszámlálja, hányat ismer. Ott van a két Zrínyi, akiken – bár mi, magyarok magunkénak érezzük, tartjuk őket – kénytelenek vagyunk osztozni a horvátokkal, és Joszip Jellasics bán, akit meg nem különösebben kedvelünk 1848-as szerepvállalása miatt, bezzeg Zágrábban, a belváros szívében lovas szobra a róla elnevezett teret ékesíti. Ám valószínűleg nem ők a legismertebb horvát harcosok, hanem Ante Gotovina tábornok, aki a modern hadviselés történetének legnagyobb huszárcsínyét tudhatja sajátjának: fegyver és hadsereg nélkül, egy szál magában túszként tart egy egész országot. Hazáját. Noha a decemberi EU-csúcson a szuperállam vezetői március 17-ére tűzték ki a csatlakozási tárgyalások megkezdésének időpontját, azok mégsem kezdődhettek meg, mivel Zágráb nem adta ki Gotovinát a volt Jugoszlávia területén elkövetet háborús bűnöket vizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszéknek. Többen már akkor is vitatták, vajon méltányos-e az eljárás, Ausztria, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia pedig – ahogy most is – egyértelműen letették a garast a horvát csatlakozás mellett. Bár a tárgyalások megkezdését elnapolták, az Európai Unió a biztonság kedvéért azért felállított egy bizottságot – mert nagyon szereti ám a bizottságokat! –, amely a csatlakozni vágyó egykori jugoszláv tagköztársaság együttműködési készségét volt hivatott vizsgálni, egyéb nem történt. Az EU külügyminisztereinek hétfői tanácskozásán a horvátok megint hoppon maradtak, újfent nem született döntés arról, mikor kezdhetik meg a tárgyalásokat, noha az uniós tagállamok lakosai körében 52 százalékos a támogatottságuk, míg a törököké csupán 35. Mégis ez utóbbiak esetében már kitűzték a tárgyalások megkezdésének időpontját, Horvátország pedig parkolópályára került, és a dolgok jelenlegi állása szerint nem tűnik úgy, hogy 2007-ben Romániával és Bulgáriával együtt csatlakozhatna. S mindezt látszólag egy ki nem adott, háborús bűnökkel gyanúsított extábornok miatt. Annyi bizonyos, az infrastruktúra és a jogharmonizáció szempontjából Horvátország lényegesen felkészültebb Törökországnál. Azon is érdemes elgondolkodni, milyen üzenetet hordozna az, ha a kis-ázsiai ország hamarabb kezdhetné meg a tárgyalásokat, mint Horvátország. A horvátok egy része Gotovinát nemzeti hősnek tartja. Nem az! Ha az lenne, racionálisabb gondolkodású társaihoz hasonlóan önként állna a Nemzetközi Törvényszék elé, és nem játszadozna hazája csatlakozási esélyeivel. Horvátország uniós tagsága a Balkán-félsziget stabilitása szempontjából sem elhanyagolható, így az időhúzás fontos geopolitikai kérdéseket is nyitva hagy. Beláthatatlan időre.