Hétköznapi biztonságunk új arca

Persze, fejlődtünk is, megtanultuk az évek alatt, hogy nem lehet rákattintani azokra a spam e-mailekre, amelyek afrikai vagy amerikai örökségről hoznak jó hírt. Megtanultuk, hogy a „nyereményünk” egy részét nem lehet előre átutalni ismeretlen helyre, mert akkor majd utána „ki tudják fizetni” az egészet. Szép lassan azt is megtanuljuk, hogy a Facebookon a valódi emberek mellett álszemélyiségek, rejtőzködők, manipulátorok vannak.

Ahogy a BBC közölte, mindennek megvan az ára a Sötét Neten, vagyis a Dark Weben is, az internetnek azon részén, ahova hétköznapi módon nem egyszerű eljutni.Ott zajlanak az illegális tranzakciók, gyermekpornó, drogok, más törvénytelenségek. Megvan az ára egy Facebook-fiók feltörésének, e-mailek megszerzésének, de akár egy újságíró lejáratásának, egy álhírkampány tetszőleges idejű üzemeltetésének a közösségi média felületein. Hozzáférhetőek azok a rosszindulatú programok is, amelyeket aztán bárki felhasználhat online embertársai ellen. Ott tartunk, hogy a zsarolóvírusok is részesedésért forognak, tehát ha valaki felhasználja egy másik hacker zsarolóprogramját, akkor üzletileg az is egy megoldás, hogy százalékot fizet a sikeres támadások után. Ezt úgy is magyarázhatjuk, hogy a munkamegosztás egyre nő a kiberbűnözői piacon is. Vannak végfelhasználók és szolgáltatók, ők specializálódnak, van, aki a kémszoftverek irányában, pénzszerzésben, személyiséglopásban profi, és árulja a tudását. Természetesen az ellenoldal is rohamléptekkel halad, azaz a mi védekezésünk is, felvilágosító kampányokkal, vírusirtókkal, komplex otthoni hálózatvédő csomagokkal. Azt kell elfogadnunk, hogy a 21. században nemcsak az államok nézhetnek bele a levelezésünkbe, hanem akár a szomszéd, akinek egyszer odaparkoltunk a kerítése elé; a nagynéni, aki megsértődött egy családi poénon, vagy éppen egy kirúgott alkalmazott. Bármely haragosunk online eszközökhöz nyúlhat már, ha bosszút forral. Elég, ha néhány e-mailünk – vagy annak beállított, nem is eredeti levelünk – nyilvánosságra kerül. Ahogy egyre több eszközzel és módon függ az életünk az online világtól, úgy leszünk egyre sebezhetőbbek, egészen addig, amíg fel nem készülünk és megtesszük a szükséges megelőző lépéseket, az egyszerű eszközök már nem elegendőek. Olyan ez, mint a hagyományos betörésvédelem: ha mindig nyitva az ajtó, ha a kocsiban hagyjuk a kulcsot, ne csodálkozzunk, ha baj történik. Megszoktuk, hogy mindent zárni kell, jó páran riasztórendszereket, kamerákat szereltetnek, magas kerítéseket húznak fel ingatlanjukon. Természetesen mindig mindenhova be lehet jutni, ha a tettes nagyon eltökélt, de grasszáló, az alkalmat leső bűnözőknek aligha esnek áldozatul a felkészültek. Így kell tekintenünk az online térre is.