Hej, de helyre vagyunk igazítva!

„Nem lenni igaz, hogy a Dzurinda-kormánynak köszönhessük a gyors gazdasági progressziót. A nép vagyonát fillérekért eladó jobboldali kabinet nagy szegénységet teremtett. Csak az SDKÚ centruma, Bratislava (írhatják még Pozsonynak, a városneveket majd később muszáj szlovákul írniuk, erről is fogunk dönteni) él jól. A Fico-kabinet szociális, visszaadja a dolgozó népnek, ami nekije jár. A Smer-Szociális Demokrácija a gazdaságot nem bántsa, csak a kozmopoliták profitját disztribuálja az embereknek. Szlovákia kormányunk alatt már jobban él és még az eurót is bevezessük” – júniustól akár ilyen mívesen, az Új Szó kedvéért „magyarul” megfogalmazott minisztériumi helyreigazításokat is közölhetünk, ha például arra vetemedünk, hogy elővigyázatlanul leírjuk: a mostani gazdasági fellendülés gyümölcseit leszüretelő Fico-kormány az ökölrázás helyett reformokat bevezető Dzurindáéknak köszönheti a pillanatnyi sikert. A nagykorúvá érő honi demokrácia 18. évében bizony eljutottunk oda, hogy a szerdán elfogadott sajtótörvény értelmében „politikusok és bűnözők”, ám főleg az előbbiek, még az igaz állítások ürügyén is helyreigazítást követelhessenek. A bűnözőktől nem fél annyira a szlovákiai média, azok immunitása meg sem közelíti a várdombi parlamentben időnként felbukkanó gombnyomogatókét. A képviselők még a vezérpárt elvileg második legerősebb emberének, Pavol Paškának is fityiszt mutattak, amikor a házelnök újra és újra a honatyák immunitása szűkítésének ötletével hozakodott elő.

Ugyanezek a derék urak és hölgyek (tisztelet a döntően ellenzéki kivételnek) viszont szemrebbenés nélkül szűkítik mások mozgásterét, sima üzenőfüzetté degradálva a lapokat. A kritikától rettegő, a szellemi szuterénban szédelgő percemberkék (jó, tudom, négy évük van a dorbézolásra, Szent Pulitzer, ugye nem több?) a demokrácia házőrző kutyája helyett cukros müzlitől odvas fogú palotapincsivé szeretnék lezülleszteni a hazai sajtót. Remélhetőleg ez nem fog menni, mivel a lapok már megedződtek Mečiar aranyidai úthengerének évekig tartó súlya alatt. Az akarnok Robert Fico hiába mondja gúnyos mosollyal (az nagyon megy neki), hogy a sajtótörvényt több ízben bíráló Haraszti Miklós csupán harmadrangú EBESZ-hivatalnok, ezzel csak önmagát minősíti. Haraszti a szólásszabadság védelmében az 1970-es években Kádár János vizsgálati fogságában sem tört meg, akkor, amikor a kicsi Robert éppen a piros pionírnyakkendőjét próbálta megkötni. A világ azóta nagyot lépett előre, Haraszti Miklós napjainkban egy rangos európai szervezet megbecsült képviselőjeként áll ki a szabad véleménynyilvánítás érdekében, a kicsi Robertből pedig nagy (….. – vérmérséklet szerint kitöltendő) lett, aki pionírnyakkendő helyett ma már selyem Armani mellfekvenccel próbálja leplezni érdes stílusát.

A kormányfő valahol mélyen, az érchegységbeli Szádellői völgy hasadékánál is mélyebben érzi, hogy minden harciassága ellenére csupán Tátra tövi (politikai) törpe: a nyugati világ döntéshozóinak minapi bukaresti csúcsértekezletét nagy ívben elkerülte, helyette a földrajzi ismeretei terén mutatkozó fehér foltokat külföldi útjaival besatírozni próbáló Ivan Gaš?parovič államfőt küldte Ceausescu megalomán palotájába. Ezzel szemben Fico annál nagyobb lelkesedéssel vett részt Gbely újra aktivált lignitbányájának megnyitásán, ahol a bányászok díszruhájában, fehér bukósisakban (ez különösen jól mutatott hűséges fegyverhordozójának, Viera Tomanová munkaügyi miniszternek a fején) további munkahelyeket ígért a helyieknek, majd a nagyobb nyomaték kedvéért jól belerúgott az Európai Unióba. A meddőhányók árnyékában és a kellemetlenkedő tollforgatók távollétében hazafiatlansággal vádolta a korábbi kormányt, mert az uniós nyomásra leállította Jaslovské Bohunice egyik atomreaktorát. Ha Fico oly nagy hazafi volna, akkor a gusztustalan politikai alkuk nyomán kínkeservesen elfogadott Lisszaboni Szerződésről mondhatta volna ki: ez a dokumentum minden korábbinál több szuverenitástól fosztja meg az országot. A szerződés elfogadása előtt a kormányfő talán Niccolo Machiavellinek a hatalom megtartásáról szóló kortalan kézikönyvét lapozta át. Sikerrel, hiszen megszavazták a dokumentumot, átmenetileg felrobbantották az ellenzék egységét, végül sikerült politikai légüres térbe taszítani az MKP-t. Persze, az MKP is elkönyvelhet némi eredményt: politikai barterkereskedelmének hozadéka rövidesen kiderül, emellett akár 1 koronát is kaphat az SNS-től, végezetül Csáky Pál, ha kedve tartja, azzal a Ján Slotával foghat kezet, aki őt nemrégiben még az állattartással járó óhatatlan végterméknek nevezte...

Itt a heti hazai történet vége, fuss el véle, mint az olimpiai lánggal. Máris belefutottunk egy rossz hasonlatba, hiszen a pekingi olimpia lángjával nem futnak, hanem egyenesen menekülnek a tüntetők elől, miközben az ötkarikás játékok szimbólumát őrző kék ruhás, fekete szemüveges (kínai) biztonságiak Londonban Sebastian Coe olimpiai bajnokot lökték félre, Párizsban pedig egy operatőrt ütöttek le. Legutóbb San Franciscóban próbáltak egérutat nyerni a fáklyavivők a tiltakozók elől. Sikerrel, ami nem csoda, hiszen a kínai naptár szerint ez a patkány éve.