Hedvig apró győzelme

A vádemelés lényegét tekintve ez a fejlemény nem jelent semmit, csak további csúszást okoz az ügymenetben, viszont minden egyes halasztás és részsiker rámutat arra, mennyire abszurd is a hatóságok eljárása. Az idő már nem az ügyészséget szorítja, hanem a védelemnek dolgozik.

A decemberi döntés közvetlen előzménye, hogy az ügyészség novemberre rakta össze a Hedvig elleni vádiratot. Az akta horribilis méretűre dagadt, ötezer oldalt tesz ki, s ennek lefordítását szorgalmazta az időközben magyar állampolgárságot felvevő Malina Hedvig védőügyvédje, Roman Kvasnica – ennek valószínűleg csak a flekkdíjra dolgozó profi fordítók örültek a belügyminisztériumban, az ügyészek jóval kevésbé voltak lelkesek.

Az összerakott vádirat minőségére jellemző, hogy a korábban kommunikáltakhoz képest megváltozott az ügyészség álláspontja. A hatóságok a nyomozás során arra jutottak, egyszerűbb lesz azzal vádolni Hedviget, hogy egyáltalán meg sem verték, nem pedig tartani magukat az évekig hangoztatott verzióhoz, azaz ahhoz, hogy a támadás másként zajlott, mint ahogy elmondta. Nehéz lesz viszont hitelt érdemlően bebizonyítaniuk, hogy a hamis tanúzás bűncselekményét mégis miként merítik ki Hedvig korábbi állításai.

A huzavona egy ideig a magyar fordítás indokoltáságáról szól majd a kerületi bíróságon, miközben kevés szó esik a lényegről: arról, hogy mi történt Nyitrán, illetve miért nem történt meg a támadás az ügyészség szerint. De ez nem feltétlenül probléma. Most már minden egyes részsiker azt a benyomást erősíti, amely egyre általánosabb az ügy kapcsán: a szlovák állam teljesen fölöslegesen és diszkriminatív módon zaklatja egy (immár volt) állampolgárát.

Míg korábban az ügy elhúzódása elsősorban az ügyészségnek, valamint azon politikusoknak állt érdekében, akik nyilvánosan nekiestek Hedvignek és rászabadították a hatóságokat, ez a felállás már nem érvényes. Az ügyészség sokéves előkészítés után összerakta a maga anyagát, apró kudarcai pedig egyre azt bizonyítják, mennyire abszurd is a vád: újra meg újra emlékeztetik a nyilvánosságot arra, hogy majdnem egy évtizede húzódó eljárást produkál a szlovák igazságszolgáltatási rendszer. És még csak arra sincs esély, hogy az ügyet középtávon lezárják, legfeljebb úgy, ha az ügyészség és a Smer vezető politikusai visszatáncolnak.