Hatvan évvel ezelőtt kezdődtek a deportálások

A formálisan Jozef Tiso vezette, gyakorlatilag azonban a hitleri Németország befolyása alá rendelt egykori szlovák állam területéről hatvan évvel ezelőtt indították el a szlovákiai zsidók első transzportját a lengyelországi náci haláltáborok felé. Az 1942. március 25-én a poprádi vasútállomásról este nyolc óra húsz perckor induló első szerelvény tehervagonjaiban ezer fiatal zsidó nőt és lányt zsúfoltak össze. Kegyetlen jelkép: a jövő és a megmaradás életadó reménységét küldték elsőként a halálba. 1942 márciusa és októbere között közel 58 ezer, az 1944 szeptembere és 1945 márciusa közti időszakban majdnem 14 ezer zsidót hurcoltak el az akkori Szlovákiából. Az első nyolc transzportban mintegy kilencezer fiatal zsidó férfit és nőt vittek el, de már 1942 áprilisától egész családokat is útnak indítottak. A szlovákiai ellenállókkal és a szlovák nemzeti felkelés területén élőkkel együtt is több száz zsidót deportáltak vagy végeztek ki. A szlovák állam zsidó áldozatainak száma a becslések szerint 70-73 ezerre tehető. A zsidók elhurcolását fokozatos jogfosztásuk előzte meg. A Tiso-féle állam 1942-ig a zsidóság minden állampolgári és vagyonjogát korlátozta, illetve teljesen eltörölte. Elkobozta a vállalkozók vagyonát, bevonta az iparengedélyeket, néhány százalékos alkalmazhatási numerus clausust (zárt számot) állapított meg az ügyvédek, az orvosok, a szabadfoglalkozásúak, de a kereskedelemben és az iparban tevékenykedők esetében is. 1940-től az állami és önkormányzati szerveknél dolgozó összes zsidót elbocsátották. A zsidó katonákat munkaosztagokba sorolták, s minden rangfokozatuktól megfosztották őket. Mindezek csak példák, a teljes jogfosztáshoz vezető út szomorú állomásai. A teljes kiszolgáltatottságot jelentő, a zsidók kitelepítéséről szóló alkotmánytörvényt az első deportálási hullám idején, 1942. május 15-én fogadják el. Ennek első rendelkezése kimondja: „A zsidók kitelepíthetőek a Szlovák Köztársaság területéről.” Németek, szlovákok, zsidók és magyarok... Az emberölés lényegét tekintve másodlagos a gyilkos és az áldozat nemzetisége, vallása, származása, akkor is, ha éppen ezekre hivatkozva követik el a gyilkosságot. Nem lényegtelen, csak másodlagos, mert maga az ölés a legfőbb bűn. Mégis, arról is meg kell emlékeznünk, hogy a szlovák államban számos magyar, illetve magyar kötődésű zsidó is a meg- és elhurcoltatás áldozata lett. A kortanú Peéry Rezső szlovákiai magyar publicista írja róluk: „Nemcsak zsidó származásukért, hanem a magyar liberális gondolkodáshoz, szellemhez, nyelvhez való ragaszkodásukért is létükkel kellett fizetniük. Mert míg az elsőt a náci agitátorok és helytartók, az utóbbit szlovák tanítványaik tekintették főbenjáró bűnnek.”