Hátrány és előny

Uniós polgárként és országként sokféle hátránnyal indulunk májusban. A lista élén azok a – négy évtizedig belénk sulykolt – megrögződések éktelenkednek, amelyek alapján még mindig a központtól várjuk az útmutatásokat, az államtól pedig az újabb támogatásokat. Holott főleg a kis- és nagyobb térségek polgárainak kell eldönteniük, miként boldoguljon lakóhelyük, szülőföldjük. A következő, modellértékű történet jellemzi leginkább a jelenlegi helyzetet. –Minden uniós pályázati feltétel, egyéb tudnivaló már olvasható az internetes honlapon! – jelentette ki nemrég egy pozsonyi politikus. A bodrogközi lakossági fórum hallgatósága felhorkant: – Hát honnan lenne nekünk pénzünk ilyen kecerére! Bizony, a politikus feladata az is, hogy odafigyeljen: miként működik az adott párt vagy tárca információs csatornája. Vajon idejében és kellő szinten eljutnak-e a fontos információk a célközösségekhez. Fél évszázaddal ezelőtt szinte minden parasztember legalább télvíz idején kalendáriumot olvasott. Sokuk szépirodalmi, szakmai műveltsége is tiszteletet parancsoló volt. Számos olyan idős mesterembert ismertem, akik még ama békebeli időkben tanultak meg külföldi inaséveik alatt németül. Ma, amikor a világnyelvtudás és az informatikai műveltség nélkülözhetetlen feltétele a boldogulásnak, ezeket a gyökereket kell újraélesztenünk. Magyarországon az önkormányzatok a legszegényebb régiókban is teleházakat nyitnak, ahol minden helyi lakos megtanulhat internetezni, aztán ingyen vagy fillérekért használhatja saját céljaira a korszerű eszközöket. – Ha ott lehet, akkor nálunk miért nem? – szegeztem a kérdést nemrég egy csallóközi falu polgármesterének. Aki sopánkodott, milyen kevés a pénzük. Később kiderült, hogy évente csaknem hárommilliót költenek a helyi focicsapatra, egyebek között idősebb, a közeli városból átigazolt játékosok havi néhány ezer koronás járandóságának a fedezésére. Pedig olyan alacsony járási osztályban játszanak, ahonnan kiesni sem lehet. – Focinak pedig lenni kell a falunkban! – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. – Persze, de ezt a szintet a helyi amatőrök is képesek produkálni, heti néhány sörért! S a három millióból jutna pénz internetre a falunak, iskolának. Talán még informatikai vagy angolnyelv-tanfolyamra is futná! – válaszoltam. Biztatónak éreztem azt a sokat mondó csendet, amely felvetésem után következett. Talán itt is születik újabb modellértékű történet.