Hatótávolságon belül

A Krím félsziget orosz elfoglalása után ismét olyan eseménnyel állunk szemben, amelyet már az egyesült Európa viszonylag oroszbarát politikai elitjei sem hagyhatnak szó nélkül.

A gép kilövése a jelenleg ismert információk szerint a kelet-ukrajnai oroszbarát szeparatisták számlájára írható, akik minden jel szerint Oroszországtól kapott fegyvereket használtak a tömeggyilkos akcióhoz. Az is valószínűsíthető, hogy nem egy civil járat kilövése volt a cél, hanem egy ukrán katonai repülőgép „skalpjára” pályáztak. A végeredmény: a szeparatisták kezéhez ártatlanok vére tapad, eleve kérdéses nemzetközi megítélésük tovább romlott; Oroszország (bár propagandagépezete megpróbálja az ukrán hadseregre kenni az akciót) magyarázkodásra szorul és diplomáciai veszteségeket könyvelhet el; Ukrajna imázsa tovább romlik a külső szemlélők, a fegyveres konfliktust eddig csak periférikusan követők szemében.

De nem jön jól ez a fejlemény azoknak az európai csúcspolitikusoknak sem, akik még a Krím után is visszafogottságra intették az EU-t Oroszországgal szemben. Emlékezetes, hogy miközben a kelet-európai államok egy része Lengyelország és Ukrajna vezetésével élesen oroszellenes (és Amerika-barát) álláspontot fogalmazott meg, mások (a nyugat-európai nagy államok vezetői, továbbá Fico és Orbán is gazdasági érdekekkel érvelve) minimalizálni próbálták a közvélemény nyomása miatt már elkerülhetetlenné váló gazdasági szankciókat Oroszországgal szemben. A gazdasági intézkedések ártottak is az oroszoknak (előzetes becslések szerint akár GDP-je 4%-át tehetik ki veszteségei), de sokan nem találták elég keménynek a szankciókat.

Most ugyanezek a politikusok ismét a közvéleménnyel találják szembe magukat: a közel kétszáz európai állampolgár halálát okozó harci cselekmény pellengérre állítja mindazokat, akik passzív, visszafogott EU-t szerettek volna látni keleten, és újabb lendületet ad a lengyelek által vezetett csoportnak. Szinte bizonyos, hogy ez az esemény tovább gyorsítja Ukrajna közeledését az EU felé, az oroszoknak újabb szankciókkal kell szembenézniük, és az sem kizárt, hogy Moszkvának a szakadárok támogatásával is fel kell hagynia, illetve jobban álcáznia ezt a tevékenységet. A repülőgép lelövése megkérdőjelezi azokat a terveket, amelyek a jövő Európáját nem az orosz energiától (legyen az gáz vagy atom) való függés radikális csökkentésében látják. A mai Oroszország olyan biztonsági kockázatot jelent, amely miatt nem lehet megbízható és releváns partnernek tekinteni a stratégiai ágazatokban sem. Ami egy éve képtelenségnek tűnt, a Krím után felsejlett és a csütörtöki nap után még jobban látszik: Oroszország expanzív külpolitikája fizikailag, a szó legszorosabb értelmében veszélyezteti az európai polgárok biztonságát, és ezt a felismerést a brüsszeli nagypolitika sem ignorálhatja tovább.