Határtalan mosollyal

Nem szeretem a regulákat. Megvan rá az okom. Súlyosan reguladús időkben nőttem fel. Amikor még – csak hogy egy példát mondjak a fiatalabbak kedvéért – egy fiú álmában se gondolhatott volna arra, hogy fülbevalóval ékszerezze fel magát. A hosszú hajért inkvizíció járt, a trapéznadrág volt az eretnekség. Na, és a farmer... kimondottan üldöztetett. Nem is árusították bármely ruhaüzletben! Nem beszélve arról, hogy engem még a seregbe is besoroztak, kötelezően és nagyon szigorúan, és ott aztán regula regulát ért. Szóval, volt minek örülnöm, amikor eljöttek az előítéleteket és regulákat – valamelyest – elsöprő idők. Most már – a regulákat illetően – visszafogottabb az örömöm. Van olyan, amely ellen nem tiltakoznék. Nem olyasfélére gondolok, amilyet Malajziában érvényesítenek, ahol előléptetési súlyregulát vezettek be, melynek értelmében csak a súlyfeleslegüktől megszabadultak számíthatnak előléptetésre. Ugyanitt a karcsúsító programot a katonaságnál már korábban bevezették. Az ilyen regulákra nem vagyok vevő, mert ezek az emberi méltóságot sértik. Hasonlóak voltak a fentebb említettek. De mondjuk, itt van egy orosz példa, a mosolyregula, amely mosolyt parancsol a mogorva orcájú, marcona orosz határőrök ábrázatára. Soraikban azt remélik, hogy ezzel sikerül javítani valamelyest az orosz földre lépők közérzetén. Ez már valami. Nálunk se lenne haszontalan dolog! Megmosolyregulázhatnák például a szolgáltatások területén dolgozó alkalmazottakat. Feltétel lehetne számukra, hogy tudjanak mosolyogni. Hogy mosollyal és kedvességgel közeledjenek felénk. Mennyire jobb lenne a közérzetünk, ha úgy tudnánk például vásárolni mindig mindenütt, hogy az eladók mosolyognának ránk, mi meg visszamosolyognánk. Példát vehetnénk egy ma már sajnos nem élő magyar televíziós bemondónőről, aki pozitív kisugárzásáról és a mosolyáról (is) híres volt. Azt vallotta, hogy amikor kilép az otthonából, félre kell tennie személyes gondjait, az emberek között mosollyal kell közlekednie, számára ez a természetes. Szomorú lenne, ha megérte volna, hogy egy kis mosolyért már-már az orosz határig kell mennünk.