Hatalmi űr

Tegnap kellett volna megkezdődniük a Koszovó státusáról szóló bécsi tárgyalásoknak, de a fórumot a „koszovói Gandhi” halála miatt – egyelőre – egy hónappal elhalasztották. Nyilvánvalóan minden attól függ, hogyan dől el az utódlási harc, hiszen Ibrahim Rugova a halála előtt nem nevezte meg politikai örökösét. Az is valószínűnek tűnik, hogy a koszovói rendezésben érdekelt nagyhatalmak szándéka, miszerint egy év alatt végleges megoldást találnak a hivatalosan Szerbiához tartozó tartomány közel hét éve lebegtetett jogállására, aligha fog sikerülni. A pillanatnyi helyzetre nem a válság a legjobb kifejezés, hanem a totális bizonytalanság – ez sem jobb. Az elkövetkező hónapokban Koszovó – és ezzel automatikusan az egész Balkán – kérdése ismét naponta szerepelhet a mérvadó lapok címoldalán: a pakliban minden benne van, ha egy újabb totális háborútól nem is, de az erőszak fellángolásától tartani lehet. Itt az utódlási harc alatt nem csak a politikai eszközöket kell érteni.

Koszovóban igazából annak van tekintélye, aki fegyveresen harcolt a szerb elnyomás, a milosevicsi rezsim ellen. Rugova volt az egyetlen kivétel. A státustárgyalásokon is ő, az elnök vezette volna a koszovói albán küldöttséget. Megfigyelők szerint az utódlási harc most majd két fronton zajlik, egyrészt az elnöki, másrészt a küldöttségvezetői posztért. Nem kell magyarázni: a tartomány jövője, a Balkán stabilitása szempontjából mindkét tisztségnek óriási a jelentősége. Az elnököt a parlament választja, s Rugova pártjából, a Koszovói Demokratikus Szövetségből (LDK) is többen pályáznak e posztra. Ami azt jelenti, az elnökjelölt kérdésében a legnagyobb politikai erő rendkívül megosztott. Az LDK most koalícióban kormányoz a sokkal kisebb Szövetség Koszovó Jövőjéért (AAK) párttal, ennek élén Ramus Haradinaj volt gerillavezér áll, aki ellen Hága is vádat emelt háborús bűncselekmények miatt. Tekintélyét, politikai súlyát, népszerűségét tekintve Rugova legnagyobb riválisa Hasim Thaqi volt, jelenleg a legnagyobb ellenzéki erő, a Koszovói Demokrata Párt elnöke. Ő volt az egykori Koszovói Felszabadítási Hadsereg, az UCK vezetője, akire a lakosság a szerbek elleni háború hőseként tekint. A radikális Thaqit nagyon ravasz politikusnak tartják, s mint hírlik, igényt tart nemcsak az elnöki, hanem a küldöttségvezetői tisztségre is. 2002-ben csak Rugova tudta ellenzékbe szorítani azzal, hogy nem őt, hanem Bajram Rexhepit nevezte ki kormányfőnek. Thaqi esetleges viszszatérése a hatalomba borzadállyal tölti el a szerbeket, Belgrád szerint a státustárgyalások eleve kudarcra ítéltek, ha Thaqi főszerephez jut.

Pillanatnyilag mindenkit a hatalmi űr betöltése foglalkoztat, s csak azután kerül ismét előtérbe a lényeg, Koszovó státusa. A mérsékelt Rugova alatt késhegyig menő viták folytak róla. A késhegy után a borotvaél következik.