„Harmadik kategória”

Ismét előkerültek a volt ŠtB ügyei, miután jelentős politikusok esetében merült fel az együttműködés gyanúja. Az egyszerű polgár számára érthetetlen, miért válaszolgat a Nemzeti Emlékezet Hivatalának szóvivője, Michal Dzujanin, elfogultnak látszóan az Új Szó január 15-i számában. Egyebek mellett említi: „az ÚPN-nek nincs oka változtatni az eddigi eljárási rendjén”. „Nem az ÚPN dolga a bizalmasok bűnösségét vagy ártatlanságát kimondani.” Ez magyarázat nélkül is egyértelmű. Helytelen viszont fordítva fogalmazni az 1992-es alkotmánybírósági döntés lényegét illetően, mely szerint „a bizalmasok nem tudatosan működtek együtt az ŠtB-vel, az ügynökök igen”. Továbbá: „viszont, akit nyilvántartottak, attól az ŠtB bizonyíthatóan kapott információkat”. Több valós eset ezt sem igazolja. Bár 16 éves várakozás után végre az érintettek is betekinthetnek ügyirataikba, (már akinek van egyáltalán ilyen iratanyaga), de máris vannak többen olyanok, akik bizonyítottan igazolták, hogy semmilyen kapcsolatuk sem volt az ŠtB-vel, és láthatták a nevük egy fejléc nélküli, egysoros nyomtatványon, aláírásuk nélkül, amely szolgálhatott evidenciába vételükhöz. Aktájuk sem létezik. Az említett adatsorban szerepel még két nehezen olvasható, feltehetően az ŠtB agitátorok vezetéknevei. Jogos a kérdés: az ilyen ŠtB „inasoknak” egyáltalán legálisan lehetett ilyen önkényes hatalmuk? Nyilvánvaló: ezek az érintett személyek ártatlan áldozatai az akkori állapotoknak. Erről a „harmadik kategóriáról” az ÚPN-nek nyilván lehetnek számbeli és név szerinti adatai. Egyik kezdeményezője lehetne a tisztességes rendezésnek, vagyis ezen nevek törlésének minden névsorból. Érthetetlen, miért nincs szakmai és politikai akarat még az 1992-es alkotmánybírósági törvény vonatkozó, hiányos záradékának módosítására sem. Egyébként már az ŠtB-vel való kapcsolatfelvevő szándéknak a tényét sem a kívülálló érintettnek, hanem (ha szükséges) a másik oldalnak volna kötelessége bizonyítani azok helyett, akiknek nevével visszaéltek. Ezzel szemben neveiket még 16 év után is engedik a jogosan elmarasztaltakkal együtt publikálni? Éljen a személyi jog védelme. Éljen az igazságos demokrácia.

Név és cím a szerkesztőségben