Hány fok kell a boldogsághoz?

„A hőmérséklet alapvető környezeti faktor, amely kapcsolatban áll az egyének viselkedési mintáival, és ebből kifolyólag a személyiségük alapvető dimenzióival” – fogalmaztak a tanulmány szerzői. Nos, kiderült, hogy a nagyjából 22 Celsius fokos langymelegben élők személyiségi jegyei a társadalmi beilleszkedés és kiegyensúlyozottság terén is kiemelkedőek. Általában nyitottabbak az újdonságokra, és érzelmileg is stabilabbak. „A kellemes hőmérséklet arra ösztönzi az embereket, hogy fedezzék fel a külső környezetet, amely a társadalmi interakcióban és az új tapasztalatokban is bővelkedik” – magyarázták a kutatók.

Mondom, mindezt épp jókor tudtam meg, mert továbbgondolhatom a dolgot, akár anélkül, hogy tüzetesebben megvizsgálnám, milyen az átlaghőmérséklet szűkebb pátriámban. Lehet, hogy boldognak kellene lennem? Az biztos, hogy engem feleslegesen kérdeznének, mert kedélyállapotom szinte naponta változik. Két napja például konkréten a béka segge alatt volt. „Gyorsvonatom” 50 perces késéssel érkezett a célállomásra, mert fél centis hóban vesztegelt. A váltókat kellett letisztítani, méghozzá manuálisan – láttunk egy embert seprővel szaladni menetirányba az egyik „behavazott” állomáson. 2017. november 30-án. Amikor órás lebontásban követni lehet az időjárás változásait bármely okostelefonon.

Másnap már meg se kottyant nekem a pozsonyi városi közlekedés összeomlása, békésen várakoztam a megállóban, nem siettem sehová, főleg munkába nem. Volt nálam hideg élelem és forró tea, gondoltam, letáborozom a padon. Hát, mire kényelmesen elhelyezkedtem, nem megérkezett a busz?! Megint oda a boldogság, gondoltam, de persze kötelességtudóan felszálltam.

Amúgy ez a 22 fok nem hülyeség, „az ember” akár rövid ujjú pólóban is grasszálhat, ha akar, de melege sincs, pont ideálisan érzi magát. Mégiscsak tudhatnak valamit ezek a tudósok. Elhatároztam, hogy megosztom velük egy idei kutatásom eredményeit, teljesen ingyen. Nos, kedves kollégák, a helyzet a következő. (Egyetlen alanyon vizsgáltam a reakciókat, úgyhogy kezeljék ennek megfelelően). A nyári hónapokban a hőmérséklet fokozatos emelkedésével egyenes arányban csökken az adott térségben élő emberek komfortérzete. Megfigyeltem, hogy 35 fokos hőségben a zsúfolt buszon elhangzó cifra káromkodások száma érzékelhetően emelkedik, sőt, nyelvileg is változatosabb képet mutat, mint egy kora őszi napon. Ha kánikulában kutatnák a buszon zötykölődők boldogságérzetét, az bizony a béka segge alatt lenne – bár tudom, hogy ez nem éppen tudományos meghatározás. Viszont ha ugyanazon időben a strandon kérdeznék a sütkérezőket, pancsolókat közérzetükről, a boldogságmutató nagy valószínűség szerint a maximumon állna. Hát így. De azért tessék csak tovább kutatni. Megjegyzem, lehet, hogy szakmát tévesztettem, és nekem is valami ilyesmivel kellene foglalkoznom, persze jó pénzért.