Párizsi Imagine

A jelenet nem váltott ki éles reakciókat, az ünnepséget követő nézők többsége más részeken háborodott fel. Mindössze néhány elszánt kritikus fejtegette, hogy az Imagine voltaképpen egy kommunista vízió, és ebben a minőségében tökéletesen beleillik a megnyitó előre eltervezett nihilista-egyházellenes forgatókönyvébe. A gyűlöletnél azonban sokkal rosszabb az érdektelenség. A háborúellenes üzenet céltalanul elszállt a semmibe, az egész dal nem volt több, mint egy kínos kötelező kör: a szervezők ezt is letudták, a nyilvánosság meghallgatta, amit meg kellett, legyen béke, és történjen a világgal mindenféle jó! 

Az Imagine langyos fogadtatása azért érdekes, mert az elmúlt két évtizedben kimondottan nagy jelentőséget kapott az ókori görög mintán alapuló „olimpiai fegyverszünet” fogalma. Még ha a valóságban soha nem is vette senki komolyan azt az alapelvet, miszerint az olimpia idején illendő lenne felhagyni legalább a látványos háborúskodással. Az ENSZ az olimpiák ürügyén hagyományosan kiadott egy általános nyilatkozatot a világbéke fontosságáról, röpködtek a nyitóünnepségeken a békegalambok. A 2012-es londoni világverseny kapcsán az angol szervezők egyenesen egy egész diplomáciai tárgyalássorozatot körítettek az idea köré. Aztán ahogy a hagyományos világrend lassan szétesett és elszaporodtak, szintet léptek a háborús konfliktusok, egyre értelmezhetetlenebbé vált az olimpiai békeüzenet. Furamód utoljára a 2022-es pekingi téli olimpiának volt bármiféle érdemi hatása a világra. Az esemény idején ugyanis Vlagyimir Putyin még kényesen ügyelt arra, nehogy idejekorán megkezdje az ukrán inváziót – nem az olimpiai eszmék iránt érzett tiszteletből, egyszerűen csak nem akarta felbőszíteni a kínai szövetségesét. Úgyhogy az orosz tankok illedelmesen megvárták február huszadikát, a pekingi záróünnepséget, és csak négy nappal később léptek támadásba.

A párizsi olimpia idején sokat kapkodhatták a fejüket a nemzetközi hírek rajongói, mert akadt konfliktusból elég. Nem lassította az olimpia az orosz inváziót a Donbászban, ahogy az ukránok is ezt az időszakot találták a legalkalmasabbnak egy ellentámadás megindítására orosz földön. Izrael folytatta a gázai inváziót, Irán pedig háborút hirdetett a zsidó állam ellen. Bónuszként csak az osztrák hatóságok éberségén múlt, hogy az olimpia zárónapján nem a bécsi Taylor Swift-koncerten zajló mészárlásról szólnak a főhírek. A világ és az erőszak egy cseppet sem lassított Párizs kedvéért.

Azért némi tanácstalanság után az olimpiai szervezők is megtalálták az Imagine igazi helyét. A sportesemény utolsó napjain a női strandröplabda-torna döntőjében ugyanis a kanadai és brazil röplabdázók összevesztek, a parázs vita végén a lemezlovas pedig elindította John Lennon dalát. Egy ártalmatlan helyzetben a közönség végre felszabadultan, összekacsintva nevethetett a békés, egymással harmóniában élő emberiség víziójáról. A háborúellenes dal tovább élt az interneten, vicces videókban, bohókás kommentárokban. Egyszóval egy olyan közegben, ahol puszta poénforrás, és nincs érdemi súlya a mondanivalójának – ahogy manapság a valóságos békeüzeneteknek sem.