A negyeddöntő lett a végállomás a komáromi kosarasoknak

Őrületes hangulat

Ez az érzés megunhatatlan: ha valaki elmegy a komáromi kosarasok egy hazai playoffmeccsére (mondjuk a nagy rivális Inter ellenire, amely akár a szezon utolsó találkozója is lehet számukra), garantáltan élményekkel telve távozik: borsódzik az ember háta attól a hangulattól, ami a sportcsarnokban uralkodik. 

Több éve nem voltak ilyen hangosak

– jegyezte meg a nézőkkel kapcsolatban egy mögöttünk ülő drukker, és biztosak vagyunk benne, hogy ilyen és ehhez hasonló gondolatok nagyon gyakran megfogalmazódnak a Duna-parti szurkolótábor egy-egy tagjában. Állandó éneklés, dobolás és biztatás olyan intenzitással, amely néha egészen hihetetlennek hat.

Mert hiába tartozik a komáromi sportcsarnok a kisebbek közé, és hiába – még kis csúsztatással – sem beszélhetünk zsúfolásig telt lelátóról, az atmoszféra frenetikus volt. Az Inter játékosainak olyan hangorkánban kellett büntetőzniük, hogy néha szinte ijedtség ült ki az arcukra.

Reklamálás a köbön

A hangulat egy kicsit a játékvezetői triót is maga alá temette: bár a játékosok sem voltak vétlenek az ügyben, a harmadik negyedtől a bírók elkezdték szétfújni a meccset. Az indulatok pedig akkor hágtak igazán a magasba, amikor egy egyértelműnek tűnő helyzetben a komáromiak helyett a vendégek jöhettek volna a partvonalon túlról. Csakhogy aztán a játékvezetők megváltoztatták a döntést, hogy kisebb tanakodás után újra visszatérjenek az eredeti verdikthez. Hogy mi történt az ezt követő mintegy tíz másodpercben, nehezen leírható: majd minden jelenlevő üvöltve reklamált. 

A pattanásig feszült helyzet (érdekes módon és szerencsére) nem torkollott botrányba: egy technikai hiba kiosztása után folytatódott a küzdelem.

Játékról ugyanis az első félidőben beszélhettünk, amikor az alapszakasz komáromi pontkirálya, Brandon Rush időnként szárnyalt. Amikor pedig a hosszabb paddal rendelkező pozsonyiak ki tudták őt kapcsolni a játékból, az Inter felzárkózott és fordított (32:35).

Nem volt esély fordítani

A szünet után azonban már nem az volt a kérdés, javul-e a komáromiak pocsék dobószázaléka, hanem hogy látunk-e még valamirevaló akciót. Esetleges, előkészítetlen támadások, rengeteg hiba és büntető – és küzdés a köbön. A folyamatos játékmegszakítások miatt nem volt esélyük a hazaiaknak, hogy lendületet vegyenek. Így hiába nem volt hatalmas az Inter előnye (az utolsó percekig is legfeljebb hétpontos), nem volt benne a meccsben a hazai fordítás. A vége 58:69 lett, a pozsonyiak 3:1-re nyerték a sorozatot, és bejutottak a Tipos SBL elődöntőjébe.

Dekoncentráltak voltunk, nem jöttek be a dobásaink, sok rossz döntést hoztunk, és ennek vereség lett az eredménye. A harmadik negyed elején volt egy jó szériánk, amikor öt ponttal vezettünk, de onnantól összeomlottunk 

– mondta lapunknak kevéssel a meccs után Gyuricsek Ádám, a komáromiak saját nevelésű játékosa, aki 4 percet tölthetett a pályán. 

Nem vagyok elégedett a játékommal, amit a negyeddöntős szériában mutattam, nem hoztam azt a formát, amit kellett volna. Csalódott vagyok emiatt is. 

Az Inter mellett a lévaiak is ott vannak az elődöntőben, a másik két párharc (Nitra BW–Prievidza, Spišskí Rytieri–Handlová) továbbjutójáról a csütörtöki, ötödik meccsek döntenek.