Hány éves a besúgó?

Tíz éve találgatjuk, ki mindenki érdekelt abban, hogy Szlovákiában ne tegyék közzé a pártállami spiclik névsorát. A csehszlovák állam kettéválását követő első időszakban szívesen elhittük, hogy a lista nyilvánosságra hozatalának elszabotálásában kizárólag a HZDS és környezete érdekelt. Volt is nagy felháborodás az idő tájt a Mečiar ellenzékét alkotó pártok soraiban! Még a kevésbé naivak is úgy vélték, hogy a volt besúgók zöme a mozgalom vezette koalíció három pártja környékén találta meg számítását. Aztán egyszer a HZDS diadalsorozatának is vége szakadt, és az első Dzurinda-kormány megalakulásakor sokan várták, hogy az új adminisztráció postafordultával bejelenti: gyorsított eljárással tető alá hozza a felfüggesztett hatályú ügynöktörvényt. Még lassított eljárással se lett ebből semmi. Azt is legfeljebb sejteni lehetett, hogy a koalíció pártjai közül melyik gátolja és (legalább elméletben) melyik szorgalmazná a rendszerváltás másnapján megígért igazságtételt. Pedig 1998 és 2002 között többször is volt rá eset, amikor kisebb-nagyobb titkosszolgálati botrány apropóján kiderült, lenne társadalmi igény a múlt megismerésére. „Nincs rá politikai akarat” – hangzott el varázsigeként, valahányszor egy-egy kákán is csomót kereső újságíró, netán a kárvallottak közül bárki felhánytorgatta a kérdés megoldatlanságát. De még a politikai akarat hiányának minden más érv fölé helyezésénél is megdöbbentőbb volt, amikor a Dzurinda-koalíció egyik pártjának elnöke élvezkedve azzal söpörte szőnyeg alá a pártja színeiben tündöklő parlamenti képviselő besúgói múltja kapcsán feltett kérdést, hogy „nincs rá törvény”. A klasszikussal szólva: gagyogva és ragyogva mondatott ki a törvényhozói érvelés. Csehországhoz képest Szlovákiában éveket késett a Rudé krávo-lista közismert névsor használhatóságának elismerése. Nem csak a politikai akarat, illetve az ügynöktörvény hiánya miatt vagyunk késésben. A közömbösség is közrejátszik. A parlament védelmi és biztonsági bizottságának elnöke pártja, a Smer álláspontját ismertetve így érvelt: „A Smer képviselői klubjában ez (mármint az átvilágítási törvény módosításának elfogadása – a szerző megj.) nem okozna problémát, a mi átlagéletkorunk 33 év.” Több mindent sugall ez a kijelentés. Annak gyanítását is, hogy más, magasabb átlagéletkorú klubokban vannak honatyák, akik rajta szerepelnek a listán. Ezenkívül az ember felteszi a kérdést: a nagy jövő előtt álló Smer vezetőinek politikai távolbalátása csak addig terjed, ameddig őket nem érinti az adott probléma? Nyilvánvaló, hogy az ŠtB-s lista és iratok nyilvánosságra hozatalának kilátásba helyezése és a titkos információk kezelésének szigorítására vonatkozó törvény az EU-hoz és a NATO-hoz csatlakozással függ össze. A biztonsági kockázat csökkentése a cél. A gesztus nem egészen a törvényhozók önszántából történt. A „kutyát” bottal hajszolták a nyúl után.