Hamis érvekkel Fico ellen

Ennek jó példája a múlt héten megfogalmazott nyílt levél, melyet több tucatnyi neves hazai személyiség látott el kézjegyével. Felszólították a továbbjutásra esélyesnek tartott jobboldali köztársaságielnök-jelölteket, hogy még az első forduló előtt nyilvánítsák ki: kiesésük esetén a második fordulóban a továbbjutó jobboldali politikust fogják támogatni. S miért kellene így eljárniuk? Mert Robert Fico győzelmével az fenyeget, hogy egy kézben, egy politikai oldalon összpontosul a hatalom Szlovákiában – vagyis veszélyben van a hatalmi ágak megosztása. A cél, Fico megállítása érthető, ám a hozzá rendelt érvekkel hadilábon áll az egyébként – nem ironikusan értve – díszes társaság. Egyrészt a hatalmi ágak megosztása nem azt jelenti, hogy más-más oldal adja a kormányzat, a parlament vezetőjét, valamint a köztársaság első emberét. A harmadik hatalmi ág – a törvényhozás és a kormányzat mellett – ugyanis nem az államfő hivatala, hanem az igazságszolgáltatás. (Arról pedig most ne is beszéljünk, hogy a hatalmi ágak szétválasztása a parlamentáris demokráciában egyébként sem működik.) De ez csak apró malőr ahhoz az érveléshez képest, miszerint nem adhatja egy párt vagy egy politikai oldal a három legfőbb közjogi méltóságot. Ha nem bukott volna meg a Radičová-kormány, akkor idén júliusban lennének a parlamenti választások. Az azt megelőző államfőválasztás előtt vajon ugyanezek a személyiségek felszólították volna-e a jobboldali jelölteket, hogy ne induljanak, hiszen jobboldali a kormányfő és a házelnök, s ha az államfő is az lenne, veszélybe kerülne a demokrácia? Nem, demokráciában ugyanis nincs ilyen szabály. A nép dönt, s ha a többség ugyanannak a pártnak a kezébe adja a fenti posztokat, akkor ezt kell elfogadni. Németországban is lehetett jobboldali, CDU-politikus a kancellár, a parlament elnöke és az államfő, sőt, 1999–2002 között nálunk is az akkori – igaz széles – koalíció „uralta” mindhárom hivatalt. Arról pedig ne is beszéljünk, vajon mennyivel lenne veszélyesebb egy smeres elnök, mint egy „majdnem” smeres államfő – hiszen Ivan Gašparovič az utóbbi években mindent aláírt, amit a Smer akart. Ebből a szempontból nem lenne tehát komoly a változás. Robert Fico ellen lehet ágálni, megérdemli, ám nem hamis érvekkel. A demokráciaféltés helyett jobb, ha a levélírók őszintén kimondják: nekik nem tetszik Fico – ez teljesen legitim vélemény, e sorok írója sem készül rá szavazni –, a többiek ügyködjenek azon, hogy ne a kormányfő legyen a következő államfő.