Halott az alkotmány?

Wolfgang Schüssel osztrák kancellár szerdán fogja vázolni az Európai Parlamentben, hogyan képzeli az európai intézmények jövőjéről folytatott kényes vita előmozdítását országa hat hónapos EU-elnöksége alatt, a júniusi csúcstalálkozóig. Schüssel kormánya azonban megosztott, ezért sok elemző úgy gondolja, hogy 2007 közepe – a franciaországi és hollandiai választások – előtt nem igazán lehet előrelépésre számítani.

A népszavazási kudarcok ellenére az EU-vezetők többsége változatlanul hisz abban, hogy a 25 országot lefedő tömbnek szüksége van az alkotmányban foglalt intézményi reformokra a döntéshozatali mechanizmus egyszerűsítése és egy sokkal stabilabb vezetés érdekében. A megvalósítást illetően azonban nagyon eltérően gondolkodnak.

Karcsúsítás? Jacques Chirac francia elnök, akinek tekintélyét alaposan megtépázta a tavaly májusi népszavazás balsikere, a múlt héten úgy nyilatkozott, hogy az alkotmány egyes részei alkalmazhatók a meglévő szerződések felhasználásával.

Megismételte felhívását, hogy az országok „úttörő” csoportja lépjen előre a szorosabb integráció irányába, egyúttal nagyobb politikai szerepet szorgalmazott az euróövezethez tartozó 12 államnak.

A konzervatív Nicolas Sarkozy belügyminiszter, aki a legnagyobb eséllyel pályázik Chirac elnöki székére, azt javasolta, hogy csupaszítsák le az alkotmányt néhány intézményi reformra, amelyeket új szerződésbe foglalnának és – népszavazás helyett – parlamenti szavazásra bocsátanának. Sarkozy amellett kardoskodik, hogy a hat legnagyobb országnak – Németországnak, Franciaországnak, Nagy-Britanniának, Olaszországnak, Spanyolországnak és Lengyelországnak – vezető szerepet kell játszania az unióban.

Angela Merkel német kancellár szerint az alkotmány szövegén nem szabad változtatni. Megígérte: Németország soros elnöksége alatt, 2007 első felében megpróbálja elérni, hogy hatályba léptessék. Álláspontja kézenfekvő annak fényében, hogy a német parlament már ratifikálta a dokumentumot. A kancellár egyúttal külön nyilatkozatot javasolt Európa szociális dimenziójáról, amelyet csatolhatnának az alkotmányhoz, eloszlatva ezzel a francia aggodalmakat.

Schüssel és José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke óvatos támogatásáról biztosította az elgondolást, de felhívták a figyelmet arra, mennyire nehéz egy olyan konszenzusos formulát találni, amelyre az „európai szociális modell” épülhet.

Diplomáciai források szerint Berlin leginkább a szavazási rendszer lakosságszámon alapuló, alkotmányban rögzített reformjának fenntartásában érdekelt, ami növelné Németország súlyát az unióban.

Bernard Bot holland külügyminiszter a politikai legitimáció alapvető problémájával szembesítette az alkotmány feltámasztására tett kísérleteket, amikor osztrák kollégája, Ursula Plassnik az alkotmányt leszavazó Hollandiába látogatott. „Megvitattuk az alkotmányt, amely Hollandia számára halott” – jelentette ki megbeszélésük után, elvetve a szöveg átszabására és ismételt népszavazásra bocsátására vonatkozó felvetéseket.

Plassnik kijelentette, hogy az alkotmány, amelyet 13 EU-tagállam, köztük Ausztria is jóváhagyott, hibernálódott a hótakaró alatt, és megígérte: politikai „éghajlatváltozásért” fog munkálkodni, hogy visszahozza azt a mélyfagyasztott állapotból.

A folyamat újraindítására tett javaslatokban nincs hiány: mazsolázni a reformokból, új szövegek hozzátoldása a francia és holland aggályok semlegesítésére, a népszerűtlen részek eltávolítása, változtatásokra javaslatot tevő demokratikus fórum újbóli összehívása, vagy a választókat elriasztó „alkotmány” elnevezés ejtése.

Az Európai Parlament a héten akar hozzáfogni az alkotmány újraélesztéséhez egy olyan jelentésről tartott szavazással, amely összeurópai referendumot javasol az alkotmányos szerződésről 2009-ben, a következő európai választások napján. „Az alkotmány nem halott, csak autóbalesetet szenvedett, és műtétre van szüksége, nem pedig szépészeti beavatkozásra” – vélekedik a brit Andrew Duff, a jelentés társszerzője.

A semmittevés nem megoldás – hívta fel a figyelmet a befolyásos liberális európai parlamenti képviselő –, mert a Nizzai Szerződés, amelynek alapján most kormányozzák az uniót, az Európai Bizottság méretének csökkentését irányozza elő, ha a tagállamok száma eléri a huszonhetet. Ez pedig már jövőre, de legkésőbb 2008-ban bekövetkezik Románia és Bulgária csatlakozásával.